– A csomagjaitok reggel hatig itt lesznek a bejárat előtt – mondta hátrafelé menet Nora, majd kinyitotta a nehéz tölgyfa bejárati ajtót.
Ahogy kilépett az éjszakai hűvösbe, a levegő frissnek és tisztának tűnt. A léptei halkan kopogtak a felhajtón, amint elindult az autó felé.
Kinyitotta a SUV ajtaját. A tizenéves fia és a kisebbik lánya mosolyogva néztek fel rá.
– Anya? Miért tartott ilyen sokáig? Mikor megyünk be a házba vacsorázni? – kérdezte a kisfia ártatlan szemmel.
Nora átölelte a gyerekeit, a könnyeit elrejtve a hajunk lágy illatába, és egy olyan mosollyal válaszolt, ami nemcsak a mát, hanem az egész jövőjüket jelképezte:
– A vacsorát ma máshol isszuk meg, drágáim. És higyjétek el… mostantól minden rendben lesz.
A motor felmorgott, a fényszórók megvilágították a sötét utcát, és Nora végleg maga mögött hagyta a múlt árnyait, hogy egy teljesen új, szabad birodalmat építsen fel a saját feltételei szerint.
