A szökés és a csapda
A terv egyszerűnek tűnt, de veszélyes volt. Aznap este Richard a kastélyban tartózkodott, hogy megbeszélje a cég eladását az egyik külföldi befektetővel. Dr. Kovács késő délután érkezett, hogy beadja a szokásos “kezelést”.
Marie-nak úgy kellett tennie, mintha mi sem történt volna. Amikor az orvos belépett a szobába, a lány hidegvérrel átnyújtotta a vizespoharat. Dr. Kovács felügyelete mellett Victor úgy tett, mintha lenyelné a tablettát. Amikor az orvos elfordult, hogy felírja a megfigyeléseket a kórlapra, Victor gyorsan a párna alá rejtette a pirulát.
Miután az orvos távozott, Marie lement a földszinti dolgozószobába azzal az ürüggyel, hogy friss ágyneműt és tisztítószereket hoz a raktárból. A folyosó sötét volt, csak Richard hangja szűrődött ki a nappaliból, ahol a befektetővel tárgyalt.
Marie besurrant a dolgozószobába. A széf a falba volt rejtve egy festmény mögé. Victor megadta neki a kódot: 1-9-8-4. Marie remegő ujjakkal ütötte be a számokat. A széf halk kattanással kinyílt. Odabent egy kis fekete pendrive és egy vastag köteg dokumentum feküdt.
Amikor Marie megfogta a dokumentumokat, hirtelen felgyulladt a lámpa.
– És mit gondolsz, mit csinálsz ott, Marie? – szólalt meg egy hideg hang az ajtóból.
Richard állt ott, kezében egy pohár whiskyvel. Arcán gúnyos mosoly bujkált.
– Azt hitted, nem tűnik fel, hogy túl sokat forgolódsz a házban? – lépett közelebb Richard. – A nagybátyám egy élő halott. Nincs szüksége azokra a papírokra. És neked sincs szükséged rájuk.
Marie szorosan a mellkasához ölelte a mappát.
– Ön mérgezi őt! Tudom az igazságot! Meg akarja ölni a saját nagybátyját a pénzéért!
Richard felnevetett, de a hangja üres volt.
– Pénzért? Ő tette tönkre az apámat! Minden, ami az övé, minket illetett volna! Ő csak egy öregember, aki túl sokáig élt. És te… te csak egy egyszerű ápolónő vagy. Azt hitted, megmentheted őt?
