A bíróság nemcsak hogy érvénytelenítette a fiktív 86 ezer eurós hitelt, hanem Álvaro összes cégét és vagyonát zárolta a hitelezők felé, míg Clara nagymamájának háza tisztán és tehermentesen visszakerült kizárólag az ő nevére. Irene elmenekült az országból, amikor a rendőrség a gibraltári számlák után kutatott, Álvaro pedig egy börtöncellában várta a tárgyalását, ahol végre megtanulta, hogy a mások elpusztítására épített birodalom az első viharban kártyavárként omlik össze.
Nuria lépett oda az asztalhoz, és egy friss, spanyol napilapot tett le Clara elé.
– Nézd meg a címlapot, Clara – mondta a szobalány mosolyogva.
Clara lehajtotta a fejét, és átfutotta a gazdasági rovat szalagcímét: „Bedőlt a castellóni technológiai csalás hálózata – Újra a tulajdonos kezében a történelmi villa.”
Clara elmosolyodott, a tekintetét a végtelen, kék tenger felé emelte, és mélyen belélegezte a szabadság illatát. A vihar végleg elmúlt, és az élet – tiszta lappal, minden hamisság nélkül – most kezdődött igazán.
