Amit nem tudott, az az volt, hogy a hirtelen engedelmességem szinte mindenébe kerül neki, ami csak birtokolja.

Valójában minden, ami számít, elveszíti neki.

A következő három nap a kitartás próbája volt.

Claire egyáltalán nem viselkedett, mint egy nő, akit ideiglenesen engedélyeztek arra, hogy valaki más otthonában lakjon.

Úgy viselkedett, mintha már az új tulajdonosa lett volna.

Kérdezés nélkül levette a drága szérumaimat a fürdőszobából – amikre majdnem egy hónapot spóroltam –, és helyettük saját olcsó krémjeit és élénken címkézett üvegeket vette fel.

Vacsoránál szándékosan elfoglalta a szokásos helyemet, és színházi aggodalommal ráncolta az orrá.

“Ó, Ethan, miért tett Claire megint annyi sót mindenbe? Ez rossz neked. A vérnyomásod emelkedni fog. Később sétálni terveztünk…”

Ethan csak mosolygott, és megsimogatta a kezét előttem.

“Nyugi, drágám. Claire mindenhez hozzászokott. Könnyű nő. Gyakorlatilag olyan, mint egy folyosóasztal—mindig ott állva, soha nem okoz bajt. Mondd meg neki, hogy tegyen valamit, és megteszi. Ne figyelj rá.”

Ugyanazon az estén Margaret beugrott.

Csak néhány házzal arrébb lakott, és azt állította, hogy “öt percre” jött.

Miután letelepedett a konyhaasztalhoz, összefonta a kezét a hasán, és lehalkította a hangját, mintha intim anyai tanácsot adna.

“Figyelj jól, drágám. Bármit is csinálsz, ne kezdj most kimutatni a dühödet. Ethannek egyszerűen ki kell űznie ezt a rendszeréből. A férfiak olyanok, mint a gyerekek. Valami újat és csillogót látnak, és természetesen nyúlnak érte. Játszik egy darabig, aztán megnyugszik. Csak el kell viselni. Ráadásul tudod, hogy a ház az enyém. Hová mennél? Vissza anyád otthonába vidéken? Az a romlott régi ház, ahol még rendes fürdőszoba sem van? Maradj csendben, ne vitatkozz, és talán végül marad valami neked.”

“Tökéletesen értem, Margaret,” válaszoltam nyugodtan, miközben a laptop képernyőjén tartottam a szemem. “Nagyon türelmes nő vagyok. Rendkívül türelmes vagy.”

Pontosan abban a pillanatban véglegesítették az adósság átruházását.

Ethan hitte, hogy a tehetségem kávéfőzéssel, vacsora főzésével és engedelmes bólintással kezdődik és végződött.