Talán az ösztönei egy apró része figyelmeztette, hogy a dolgok rosszul végződhetnek.

“És mit jelent ez nekem?” kérdezte halkan a vendég, lassan hátralépve az ajtó felé.

“Ez azt jelenti, Claire,” mondtam, közelebb lépve hozzá, “hogy szívesen viheted magaddal a ígéretes üzletemberedet. Te is elviheted az összes adósságát. És hozd magaddal az anyját is, ha nagylelkűnek érzed magad.”

Aztán Ethan felé fordultam.

“Egyébként tényleg sosem tudtad, hogy Claire hónapok óta dolgozik az ügyvédemmel?

“Elintéztem, hogy melletted legyen azon a konferencián.

“Szükségem volt rád, hogy lazítson. Azt akartam, hogy elhiggye, hogy újra fiatal vagy—bájos, sikeres és joggal van arra, amit akarsz.

“Azt akartam, hogy elveszítsd az érdeklődésed az üzlet iránt, és hagyd abba a papírok ellenőrzését.

“Te magad hoztad Claire-t ebbe a házba.

“Korlátlan hozzáférést adtál neki az irodádhoz.

“És amíg te a fitogtatással voltál, ő lefotózta és lemásolta az eredeti dokumentumokat, amiket sosem tudtam elérni.”

Claire kiegyenesítette a szoknyáját, és hirtelen őszinte szórakozottsággal mosolygott rám.

“Claire, a többi fizetésem – ahogy megbeszéltük?” kérdezte könnyedén. “El kellene mennem. Az autó a közelben vár.”

“Már elküldték,” válaszoltam. “Köszönöm. Tökéletesen játszottad a szereped. És köszönöm a fotókat, amelyekről te és Ethan ilyen gyengéden öleltek egymást. Rendkívül hasznosak voltak, amikor meg kellett győznöm a befektetőket, hogy már nem minősül megbízható üzleti partnernek.”

Ethan tekintete rólam Claire-re és vissza sikerült.

A szája kinyílt, majd becsukódott.

Úgy nézett ki, mint egy olyan ember, aki hirtelen elfelejtette, hogyan működik a beszéd.

Néhány perc alatt a világ, amit természetesnek vett, összeomlott a szeme előtt.

A pékségek.

A ház.

A pénz.

Az a bódító kontrollérzet.

Mindez eltűnt.

Csak a döbbent anyja maradt, és az a kínzó felismerés, hogy a nő, akit a bútorokhoz hasonlított, teljesen felülmúlta őt.

“Te… De te beleegyeztél, hogy itt lakjon!” – rekedt végül rekedt, miközben az asztal szélét szorította.

“Még mindig nem tiltakozom, Ethan. Ha akarod, itt együtt élhettek.”