Nora elmosolyodott – egy olyan tiszta, boldog mosollyal, ami fényessé tette az egészet a sivatagi horizont fölött –, és a kezét Simon tenyerébe csúsztatta.

A szél halkan fújta át a port a kerítésen túl, de itt, ebben az otthonban a vihar végre elült, és a jövő – a hűség, a becsület és a tiszta szerelem útján – végre kezdetét vette.