Javier felnézett. A szemei, amelyekben ott ült egy egész élet tapasztalata és a felesége elvesztése miatti csendes gyász, mélyen a nőre szegeződtek.
— Mert harminc évig én is egy olyan birodalmat építettem, Elena, ahol azt hittem, hogy a pénz és a birtokviszonyok jelentenek mindent — mondta az idős úr halkan. — A feleségem, Clara halála után rájöttem, hogy a házam tele van papírokkal, de üres élettel. És amikor ma reggel az ablakból néztem, ahogy az a… ember ott gúnyolódik a munkáján, amit huszonév alatt épített fel a hátán… láttam valamit a szemében. Nem a vereséget. A kezdetet.
Javier az asztalon fekvő papírok felé intett. Egy hivatalos munkaszerződés feküdt ott, mellette egy kulcscsomóval.
— A fizetés nemcsak a ház vezetéséért szól, Elena. Hanem a terveiért is. Azt a füzetet ott… látnom kell. Mert ami benne van, az nem hobbi. Az örökség.
A Visszavágás Stratégiája
Közben a szomszédos házban Ricardo dühösen csapta be az ablakot. A telefonját szorongatta. A képernyőn a madridi hotel neve villogott, és az a bizonyos üzenet, ami miatt az egész vihar elszabadult. De most nem a szeretője járta át az eszét; a félelem fojtogatta.
A ház, az autó és az üzlet az ő nevén volt, igen. De ahogy el kezdte átlapozni a papírokat az irodájában, hirtelen hideg veríték lepték el a homlokát.
A vállalkozás kezdeti számlái… a lakás vásárlási szerződése huszonévvel ezelőtt… mindent Elena aláírásával, Elena családi megtakarításaiból, vagy a nők által hímzett textíliák eladásából származó készpénzből finanszíroztak. Ha Elena bíróságra megy, és letétbe helyezi a bizonyítékokat – azokat a dokumentumokat, amelyeket Ricardo az évek során „egyszerű papírokként” íratott alá vele –, a vagyonának a felét, ha nem az egészet, elveszítheti.
Ricardo felkapta a kulcsait, kirohant a kapuhoz, és átment Javier birtokához. Dühösen dörömbölni kezdett a vaskapun.
— Elena! Jöjj ki! Ne csinálj botrányt a szomszédok előtt! Beszéljünk mint kultúremberek!
