A Múlt Aktái a La Moraleja-i Villában
A La Moraleja-i ház hatalmas, csendes folyosóján a falióra ketyegése most idegesítőbb volt, mint valaha. Álvaro Velasco a konyhából visszatérve a dolgozószobájába ment. A kezében még mindig ott tartotta a telefont, amellyel az alcobendasi hentesbolttal beszélt. A hentes szavai – „Egy asszony hívott szerdán, hogy mondjuk le a rendelést, mert a család elutazik” – tisztán csengtek a fülében, de a valóság, ami mögöttük húzódott, sokkal ridegebb volt, mint egy elrontott ebéd.

Mercedes, az édesanyja, évtizedeken át úgy építette fel a hatalmát ebben a házban, hogy a tökéletesség álarca mögé rejtette a manipulációit. De ami a leginkább megdöbbentette Álvaro-t, az nem a bárányhús megrendelésének szándékos törlése volt, hanem az a gyanú, amely a korábbi évek elbocsátásait övezte.

A 12 Elhagyott Dolgozó
Álvaro leült az íróasztalához, kinyitotta a számítógépét, és belépett a Valcárcel Holding humán erőforrás archivált, belső szerverére, amelyhez vezetőként teljes hozzáférése volt. Az elmúlt öt év elbocsátási papírjait kezdte el átvizsgálni.

A mappák sorakoztak a képernyőn: Takarítók, szakácsok, karbantartók, kertészek.

Ahogy mélyebbre ásott, egy kíméletlen minta rajzolódott ki. Tizenkét korábbi dolgozó – mindannyian kiváló szakemberek, akik dicsérettel kezdték, de hirtelen, megmagyarázhatatlan „szakmai alkalmatlanság” vagy „fegyelmi problémák” miatt távoztak a La Moraleja-i házból. És mindegyikük végkielégítési irata mögött ugyanaz a kézírás, ugyanazok a belső jegyzőkönyvek szerepeltek, amelyeket Mercedes hagyott jóvá.

Egyikük, egy huszonöt éves bejárónő, aki három évig lojálisan szolgálta a családot, azért lett elbocsátva, mert Mercedes azt állította, hogy „pénzt emelt el a fiókból”. Álvaro akkor vakon hitt az anyjának. Most, a dokumentumokat nézve, látta, hogy a vád soha nem volt bizonyítva; csupán egy ügyesen megszerkesztett csapda volt, amellyel eltávolították a nőt, amikor az túl sokat kérdezett a ház pénzügyeiről.

A Konfrontáció a Könyvtárszobában
Hajnali egy óra volt. A ház többi része sötétbe burkolózott, de a könyvtárszobában még égett az olvasólámpa. Mercedes elegáns selyemhálóköpenyben lépett be, a kezében egy csésze kamillateával. Úgy mozgott, mint aki teljesen birtokában van a világnak.