– A birodalom nem a hazugságokon alapul, anya – mondta Álvaro határozottan. – Holnap reggel Pilar visszatér a konyhába, de nem mint cseléd, akivel játszani lehet. És a tizenkét elbocsátott ember… mindegyiküknek megkeresem a nyomát, és személyesen kérek tőlük bocsánatot, valamint kártérítést a cég alapjaiból.
Mercedes arca elfehéredett. Megértette, hogy ezúttal nem egy gyermeteg vitáról van szó; a saját fia mondta ki az ítéletet a birodalma felett.
– Meg fogod bánni – sziszegte Mercedes, majd némán kirontott a szobából, a hátra hagyva a sötét, üres folyosót.
Álvaro leült az asztalhoz, bezárta a mappát, és mély levegőt vett. Kint, a La Moraleja-i fák felett a hajnal első sugara lassan áttörte a sötétséget; a múlt sebeit nem lehetett egy pillanat alatt eltörölni, de a falak leomlottak, és a ház végre valóban tiszta levegőt vehetett.
