1. fejezet: Az éjszakai árnyék
A sötétség sűrű volt és fojtogató a hálószobában.

Nem mozdultam. A lélegzetemet is visszafojtottam, miközben a szemhéjam apró résén keresztül figyeltem az ablak felé. Az ódon, fakeretes ablak lassan, nyikorgás nélkül gördült át a reteszen – amit valaki korábban szándékosan nyitva hagyott kívülről.

A holdfényben kirajzolódott anyósom, Margit asszony alakja.

Nem az a kedves, aggódó idős nő volt, aki néhány perccel korábban még meleg tejet nyújtott át nekem hamis mosollyal. A mozdulatai meglepően ügyesek, halkak és kimértek voltak. Fekete ruhát viselt, a kezében pedig egy vékony, bőrből készült kesztyű és egy kis méretű, sötét táska volt.

Lassan átmászott az ablakpárkányon, és halkan rálépett a szőnyegre.

A szívem olyan hevesen vertek a bordáim mögött, hogy attól féltem, a csendes szobában meghallja a ritmusát. A tenyerem izzadt a takaró alatt. Minden idegszálam azt üvöltötte, hogy ugorjak fel, sikítsak vagy szaladjak el, de a bénító félelem és a tisztánlátás vágya a matrachoz szegezett.

Margit odalépett az ágyamhoz. Megállott mellettem, és mélyen fölém hajolt. Éreztem a hűvös éjszakai levegő és a fanyar, idegen gyógyszerszag keverékét, ami a ruhájából áradt.

— Anna? — suttogta halkan, közvetlenül a fülem mellett.

Nem válaszoltam. Egyenletesen, mélyen lélegeztem, ahogy az alvók szoktak.

Margit várt néhány másodpercig, majd elégedetten felsóhajtott. Kihúzta a táskájából a kulcscsomómat – azt a kulcscsomót, amit mindig a táskám mélyén tartottam, és amit a félkómás estéken valószínűleg észrevétlenül másoltatott le vagy vett el tőlem.

Aztán odalépett az íróasztalomhoz, ahol a családi irataimat, az ékszereimet és a cégem banki hozzáféréseit rejtő kis széfet tartottam.

2. fejezet: A széf és a doboz
A félhomályban láttam, ahogy Margit ügyes ujjakkal forgatja a széf kódzárát.

Nem találgatott. Tudta a kódot.

A számsort – a születési dátumomat – a férjem, Dávid adhatta meg neki. Vagy talán azokban az éjszakákban, amikor a kábítószertől ájultan feküdtem az ágyban, Margit fogta a kezemet, és az ujjlenyomatvevővel nyitotta ki a telefonomat meg a széfeimet.