A rendőrség végül megkapta a dokumentumokat. A vizsgálat lezárult: a huszonhét évvel ezelőtti cserbenhagyásos gázolás ügyét az elévülés és a bizonyítékok megsemmisülése miatt nem tudták már büntetőjogi úton lefolytatni, de Joe számára a valódi börtön nem a cellák között volt, hanem a saját lelkiismeretében.
A házat eladtuk a Birchwood Lane-en. Nem tudtam volna ott élni többé a vörös tölgy árnyékában. A fát végül kivágattam – anyám akarata szerint a tulajdonjog megszűnt, és a fa alatti területet átadtuk a városnak egy új park létesítésére.
Joe-val külön váltunk. Nem volt hangos vita, nem voltak drámai veszekedések. Csak felnőtt emberek voltak, akik rájöttek, hogy egy olyan házasság, amely a félelemre és a zsarolásra épült, nem élheti túl a múlt leleplezését. Ő elköltözött egy északi kisvárosba, én pedig a lányokhoz közel találtam egy kis lakást.
Néha, amikor a kávémat iszom reggel az ablak mellett, arra gondolok, amit anyám mondott a kertről: az ember megtanul valamit az emberről, ha megfigyeli, hogyan gondoskodik a kertjéről.
Anyám élete egy tökéletesen nyírt, de mérgező növényekkel teli kert volt. Minden gyomot elrejtett a föld alá, minden titokhoz öntözővizet adott, abban a hitben, hogy a rend megvédi őt a világtól. De a vadhajtások végül mindig utat törnek maguknak. És a legnehezebb lecke, amit megtanultam, az volt, hogy a legmélyebb igazságokat sosem a felszínen kell keresni – hanem ott, ahová a legsötétebb árnyékok vetülnek.
