Irene beleegyezésével apasági tesztet végeztek, amely megerősítette köteléküket. Ezután feldolgozták a jogi elismerést, és fokozatos együttélést szerveztek, valamint a hozzá kapcsolódó gazdasági felelősségeket.

Egy délután, a citromfa alatt az udvarban, Irene elmagyarázta Lucasnak, hogy Diego az apja.

“Miért nem jött el, amikor kicsi volt?” kérdezte a fiú.

Diego mély levegőt vett.

“Mert nem hallgattam az anyádra, és nem tudtam, hogyan talállak meg. Tévedtem. Nem fogom kérni, hogy tegyél úgy, mintha nem történt volna meg.

Lucas egy darabig gondolkodott.

“Holnap visszajöhetsz.” Capitán egy újabb táblát tört össze.

Mercedesnek továbbra is szüksége volt a gondozásra. Néhány nap mindenkit felismert; mások olyan emberekről kérdeztek, akik már nincsenek ott. Diego szakmai támogatást kért, hogy segítse Irene-t, anélkül, hogy elvitte volna anyját attól a háztól, amit otthonának tartott, amíg egészsége engedte.

Irene-vel viszont semmi sem volt könnyű. Vitatkoztak az időbeosztásról, a múltról és arról, hogy Diego könnyedén ajánlott pénzt, amikor együttműködésre volt szüksége. Megtanulta elfogadni a nemet anélkül, hogy sértéssé változtatná.

Hónapok teltek el, mire Lucas apának hívta. Ez akkor történt, amikor a csizmájukat kötözték meg, hogy fociba menjenek.

“Apa, az a csomó rosszul van megkötve.

Diego kioldotta a fűzőket, és újra próbálkozott. Nem akarta könnyekkel megszakítani azt a pillanatot, bár alig látta, mit csinál.

Egy évvel később Irene javasolta, hogy újrakezdjük. Nem akart visszatérni a régi házba, vagy visszanyerni a látszat életét. Diego beleegyezett, hogy ott maradjon, ahol megtanulták meghallgatni egymást.

Kis esküvőt tartottak az udvarban. Pilar virágokat hozott, Lucas a gyűrűket tartotta, és Capitán egy kuncogással szakította félbe a fogadalmakat, amitől Mercedes megnevettet.

A víztározó telke eladás nélkül maradt. Irene megtartotta a részét, és mindketten megegyeztek, hogy többé nem hoznak fontos döntéseket egymás háta mögött.

Aznap este Mercedes elfelejtette a dal utolsó versszakát. Lucas leült mellé, és befejezte neki. Irene egy régi, törött fehér csészéből töltött kávét, amit az első házassága óta őrizett.