Margaret a másik autóban ült, tombolva, a szélvédőt verve a fejével, de senki sem figyelt rá.
5. Fejezet: Az igazság ára
A következő hetek a kórházban és a bírósági előkészületekkel telt.
A combcsontomat újra meg kellett műteni. A sebész elmondta, hogy ha még két órát maradtam volna a garázs padlóján a megfelelő ellátás nélkül, a szövetelhalás és a belső vérzés miatt véglegesen elveszíthettem volna a lábamat. De a műtét sikeres volt. Hosszú, kimerítő fizioterápia állt előttem, de az orvosok biztosítottak arról, hogy újra járni fogok.
Mialatt én a kórházi ágyamon lábadoztam, Sarah és a szövetségi ügyészek elvégezték a munka többi részét.
Harrison bűnlajstroma napról napra nőtt. A pendrive-on lévő adatok alapján a szövetségi hatóságok feltárták az elmúlt öt év teljes pénzügyi hálózatát. Harrison nemcsak adót csalt, hanem a saját vállalkozásának befektetőitől is több millió dollárt sikkasztott el.
A tárgyalóteremben – ahová már mankóval, de a saját lábamon léptem be – Harrison elismerte a bűnösségét a pénzmosás, adócsalás és sikkasztás vádjában, hogy elkerülje a maximális büntetést. De az emberrablás és a súlyos testi sértés vádja alól nem volt menekvés.
A bíró nem ismerte a irgalmat.
– Ön nemcsak a törvényt szegte meg rendszerszintűen – mondta a bíró Harrisonnak a jogerős ítélet kihirdetésekor –, hanem egy védtelen, súlyosan sérült embert, a saját feleségét fosztotta meg az orvosi ellátástól és a szabadságától a saját önző, bűnös érdekei miatt. Ez nem csupán bűncselekmény. Ez puszta kegyetlenség.
Harrison Vance-t húsz év letöltendő börtönbüntetésre ítélték a szövetségi fegyházban.
Margaret Vance sem úszta meg. A bíróság bűnrészesnek találta súlyos testi sértésben, emberrablásban és bizonyítékok elhallgatásában. Kora ellenére nyolc év börtönbüntetést kapott. Amikor a fegyőrök elvezették, folyamatosan átkozódott, de senki sem figyelt rá. A selyemköpenyem és a luxusélete végleg a múlté lett.
6. Fejezet: Új alapok
Hat hónappal a szörnyű éjszaka után végleg hazatértem a házamba.
