Daniel lassan felállt az asztal mellől. Atlas mellette maradt, fegyelmezetten, méltóságteljesen. Daniel nem viselt egyenruhát, de a tartása, a mozdulatai és a szeméből áradó megmásíthatatlan acélos nyugalom azonnal magára vonta mindenki figyelmét.
– Négy évig szolgáltam a haditengerészetnél, Mr. Pendelton – mondta Daniel, miközben egyenletes léptekkel odasétált a csoport közepére. – Megtanultam felismerni a becsületet, és sajnos azt is, amikor valaki csak a saját pecsenyéjét sütögeti mások megalázásán keresztül. Nem akartam bajt. Csak vacsorázni szerettem volna a kutyácommal, aki a sérült idegrendszerem és az egyensúlyom miatt minden lépésemet kíséri. Ezt a törvény védi. És ami még fontosabb: az emberi méltóság védi.
Arthur Pendelton mélyen Richard szemébe nézett, majd lassan a fejét rázta.
– Richard… te teljesen megőrültél? – mondta a szövetség elnökeundorral a hangjában. – Egy veterán, aki az életét kockáztatta ezért az országért? És te diszkriminálod a szolgálati kutyáját csak azért, mert félíted, hogy a gazdag vendégek elégedetlenkednek? Ezzel a botránnyal a nevedre veheted az egész szövetségünk haragját!
A tulajdonos bukása
Richard kétségbeesetten nyúlt a zsebébe, mintha a kulcsokat keresné, de hirtelen eszébe jutott: Elena még délután, a tiltakozás jeleként letette a saját irodai kulcsait az asztalára, ő meg ott hagyta őket. Most nem volt semmi a kezében, amivel menthette volna a menthetőt.
– A recepció… a vendégek kint várnak! – dadogta Richard.
– A recepció elmarad – mondta ridegen Arthur Pendelton. – Vagyis, amíg a szövetség elnöke vagyok, biztosan nem ebben az étteremben. Nem fogom a nevemet adni egy olyan helyhez, ahol a törvényeket és a becsületet ennyibe veszik. Uraim, menjünk át a szomszédos olasz étterembe. Ott legalább emberként kezelnek minket.
A tömeg lassan, de határozottan megindult kifelé. A befolyásos vendégek egy pillantásra sem méltatták Richardot; elhaladtak mellette, elutasító arcchiurssal. Néhányan még meg is álltak egy pillanatra Daniel mellett, és elismerően bólintottak a volt tisztnek.
