“Nem tudom, tetszeni fog-e. Azt hiszem, túl sok omlettet tettem bele.
Daniel elfogadta, és mosolygott.
“Tökéletes, apa.
Ugyanazon a lépcsőn ültek, ahol Tomás felfedezte, hogy a fia osztogatta a heti pénzét. A La Moraleja-i kastély még mindig hatalmas volt, és Daniel továbbra is Vallecasban élt. Egyiküknek sem kellett ezt megváltoztatnia.
Mert tíz év után, miután megpróbálta rákényszeríteni a fiát, hogy visszatérjen, Tomás valami sokkal nehezebb dolgot tanult: neki kellett közelebb jönnie.
És azon az éjszakán, amikor Daniel egy pillanatra apja vállára hajtotta a fejét, az a férfi, aki száz épületet épített, rájött, hogy végre hazatalált.
