68 ÉVESEN A FÉRJEM ÚGY DÖNTÖTT, HOGY EGY FIATAL SZERETŐT VESZ IGÉNYBE, HOGY PRÓBÁRA TEGYE A FÉLTÉKENYSÉGEMET. DE A VÁLASZOM MIATT A SZÍVÉBE VETTE!
😂🤣❤️
A kezemben tartottam Nikolaj régi szürke pizsamáját.
Pontosan az, akinek a megkopott térdei, a kis lyuk a karja alatt és az a felirat, hogy “LEGJOBB FÉRJ”, amit az ötvenedik születésnapjára ajándékba kapott.
Kolya úgy nézett rá, mintha háborúba akarnám küldeni.
— Lyusya, miért pakolod be?!
— Mit akarsz aludni a fiatal szépségeddel?
— Van még egy pizsamám!
— Amit az ünnepi pizsamának hívsz? A rénszarvasokkal?
A férjem hitetlenkedve feldobta a kezét.
— Szándékosan megalázol engem!
— Kolja, negyvenhárom éve mosom ezeket a pizsamákat. Ha túlélte a házasságunkat, most már találkoznia kell az új gazdájával is.
Szépen összehajtottam, és a bőröndbe tettem.
Aztán bevették a papucsát.
A bal oldali kissé szakadt volt, és Nikolaj egyszer a jobb oldali is megégette egy fűtőtesten.
— Mi értelme van nekik?!
— Elnézést, miért? Nem fogsz mezítláb sétálni valaki más lakásán.
— Lyusya, állj meg!
De csak most kezdtem el igazán beindulni.
Megkaptam a gyógyszeres dobozát, a vérnyomásmérőt, az olvasószemüveget, a hallókészülékéhez szükséges tartalék elemeket és a kis párnát, amivel Nikolai nem tudott elaludni.
— Szóval, drágám. Minden, amire szükséged van.
A férjem leült az ágyra.
— Lyusya, egyáltalán érted, mi történik itt? Mondtam, hogy elhagylak egy másik nőért!
— Persze, hogy értem. Ezért segítek neked. Nem hagyhatlak mások lakásában vérnyomásmérő nélkül.
— És te még csak nem is sírsz!
Figyelmesen néztem rá.
— Kolja, miért sírnék? Negyvenhárom éve ébredek a horkolásodból. Most végre lehetőségem nyílik megtudni, milyen a csend.
Sértődve elfordult.
Folytattam a csomagolást.
— Egyébként figyelmeztesd a szépséged, hogy néha álmodban beszélsz éjszaka.
— Nem beszélek álmomban!
— Természetesen nem. Akkor valószínűleg a szomszédunk az, aki minden szerdán a falon keresztül kiabál: “Ljusja, hol vannak a zoknijaim?!”
