— Bár be kell vallanom, hogy néha tényleg arról álmodom, hogy néhány napig utazol.
— Miért?!
— Hogy végre megtaláljam a TV távirányítóját.
Kolya nevetett.
Kibékültünk.
Visszatettem a bőröndöt a szekrénybe, és a pizsamát a párnája alá tettem.
Úgy tűnt, ezzel véget ért a történet.
De másnap reggel a csengő felébresztett.
Az ajtónk előtt állt szomszédunk, Sinaida, aki nemrég töltötte be a hetvenet.
A kezében egy zacskó töltött gombócot tartott.
— Lyusya, bejöhetek egy pillanatra?
— Természetesen, Sina. Mi történt?
A szomszéd lehalkította a hangját.
— Ne haragudj most. Láttam a Kolyaodat tegnap a boltban.
— És?
— Virágot vett! És beszélgettem egy fiatal eladónővel!
Mosolyogtam.
— Sina, tudom.
De a szomszéd nem adta fel.
— Lyusya, óvatosnak kell lenned! A mi korunkban a férfiak néha a legőrültebb ötletekkel állnak elő!
Ekkor Nikolai kijött a hálószobából.
— Zinaida, megint pletykákat terjesztesz?
A szomszéd kiegyenesedett.
— Nikolai, csak figyelmeztetek Ludmilát!
— Miről?!
— Fiatal nők előtt!
Kolya rémülten nézett rám.
És hirtelen úgy döntöttem, megengedem magamnak egy kis viccet.
— Sina, minden rendben van. Kolja tegnap bevallotta nekem, hogy egy fiatal szeretőért hagy el.
A táska kiesett a szomszéd kezéből.
A gombócokat szétszórták a lábtörlőn.
— MI?! ELHAGY TÉGED?!
Nikolaj integetett a karjával.
— Sinaida, ez egyáltalán nem igaz!
De én tovább beszéltem:
— Azonban később meggondolta magát. Azt mondta, hogy a fiatal nő nem bírja a pizsamáját és a vérnyomásmérőjét.
Zinaida először a férjemre nézett, majd rám.
És hirtelen olyan hangosan nevetett, hogy a nyugdíjas Semyon Ivanovitch kinézett a szomszédos lakásból.
— Mi történt?!
Sinaida nevetéstől felsóhajtott.
— Semyon, képzeld el! Nikolai talált egy szeretőt, Lyusja pedig összepakolta a bőröndjét!
Semyon Ivanovitch elgondolkodva vakarta a feje hátulját.
— Kolja, előbb engem kellett volna megkérdezned. Tavaly próbáltam féltékennyé tenni a feleségemet is.
— És mi történt? — kérdezte Nikolai érdeklődve.
