A jégpáncél áttörése
A luxusautó csendes utasterében csak a fűtés halk suttogása és a fagyos eső koppanása hallatszott a szélvédőn. Warren Ashford tabletjének hideg, kékes fénye megvilágította az arcomat.
— Micsoda?… — suttogtam, és a hangom megcsuklott.
Sophie, aki Warren méretes, meleg gyapjúkabátjába burkolózva ült mellettem, elaludt, a feje a vállamra borult. A vékony kis karjaival még álmában is szorosan fogta a kabátom szélét.
— A kérdésem teljesen komoly, Marlo — mondta Warren, miközben a kijelzőn egy újabb mappát nyitott meg. — A háttérvizsgálat, amit a Lynhurst Capital elrendelt Derek cége ellen, nemcsak a pénzügyi szabálytalanságokra terjedt ki. Amikor megtudtuk, hogy Derek egy új partnerre – Briannára – hivatkozva próbálja átszervezni a vállalati részesedéseket, lefuttattunk egy alapos ellenőrzést a hölgy múltjáról is.
A képernyőn fotók és hivatalos dokumentumok sora jelent meg. Brianna képei – de nem az a szelíd, ártatlan lány nézett vissza rám, akit Derek és az anyja, Pauline a “megfelelő örökös” édesanyjaként ünnepelt.
— Brianna Miller három évvel ezelőtt még egy magánbefektetési alap asszisztense volt Torontóban — magyarázta Warren kimérten. — És nem mellesleg egy bejegyzett magánnyomozó és tanácsadó cég alkalmazásában állt. A kapcsolata Derekkel nem a véletlen műve volt, Marlo. Briannát azért küldték, hogy közelebb kerüljön a Holloway-vállalkozás belső könyveléséhez. És a terhessége… nos, a klinikai adatok alapján, amelyeket a kollégáim megszereztek, a fogantatás időpontjában Derek egy ötnapos üzleti úton volt Chicagóban, míg Brianna Torontóban tartózkodott a volt élettársával.
A fejem lüktetett. Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
Derek és az anyja, Pauline… hónapokon át aláztak engem. A fejemhez vágták, hogy nem vagyok “elegendő”, hogy a hatéves lányom nem számít “igazi örökösnek”, mert nem fiú. Pauline gőgös mosollyal az arcán dobta elémet a válási papírokat, miközben Derek hidegen törölte a kártyáimat, abban a reményben, hogy a fagyos halifaxi éjszakában koldulva csúszunk majd vissza hozzá.
