— Foglaljanak helyet, Mrs. Holloway, Mr. Holloway — mondta Warren fagyos, parancsoló hangon. — Önök a Lynhurst Capital vezető pénzügyi elemzőjével és a kockázati alap új igazgatójával állnak szemben. Marlo Bennett-tel.
— Micsoda?! — visította Pauline. — Ez egy vicc! Ő csak egy elhagyott háziasszony! Egy senki!
— Ülj le, Pauline — mondtam halk, sziklaszilárd hangon. Ez volt az első alkalom tizenöt év után, hogy nem „Pauline mama”-nak hívtam. A hangomban olyan erő volt, hogy az idős asszony önkéntelenül is megtorpant, és rogyott le a legközelebbi székre.
Derek arca elfehéredett. A tekintete kapkodva ugrált köztem, Reginald és Warren között.
— Marlo… mit művelsz? — kérdezte Derek, és a hangjában most először bukkant fel a tiszta rettegés. — Bosszút akarsz állni, mert lemondtam a kártyáidat? Ez üzlet! Neked semmi közöd az én cégemhez!
— Nagyon is sok közöm van hozzá, Derek — nyitottam ki a legfelső fekete mappát. — Tizenöt évig tűrtem, hogy megalázz. Tűrtem, hogy az anyáddal együtt úgy kezeljetek, mint egy ingyenes szolgálót. Azt hittétek, hogy ha elvágjátok a pénzügyi forrásaimat, és a lányommal együtt kitesztek a halifaxi fagyba, akkor kénytelen leszek könyörögni.
Elővettem a telefonomat, és lefedtem a képernyőt az asztalon.
— De elfelejtetted, kik azok a nők, akiket lebecsülsz. Mialatt te azt hitted, hogy én otthon csak a mosást és a főzést végzem, én felépítettem a saját karrieremet. A Lynhurst Capital nem a te terveid alapján fektetett be az elmúlt években, Derek. Az én elemzéseim alapján.
— Ez hazugság! — üvöltötte Derek, és az asztalra csapott. — Én vagyok a cégvezető!
— Voltál — javította ki Warren Ashford cold hangon. — Ugyanis a Marlo által benyújtott bizonyítékok alapján a Lynhurst Capital azonnali hatállyal felmondja a szerződését a Holloway Enterprises-zal. Továbbá elrendeltük az elmúlt öt év teljes pénzügyi átvilágítását.
A teljes összeomlás
Derek szemei forgóban voltak. Próbált Briannába kapaszkodni, de a nő láthatóan idegessé vált.
