És mindezt egy óriási, tátongó hazugságra építették.
— Derek tud erről? — kérdeztem, miközben a kezem önkéntelenül ökölbe szorult.
— Nem — mosolyodott el Warren egy halvány, hűvös éllel a szája szélén. — Derek Holloway azt hiszi, hogy ő a világ legokosabb üzletembere. Azt hiszi, hogy téged elpusztított, minket pedig megtévesztett. Fogalma sincs róla, hogy a Lynhurst Capital az elmúlt hat hónapban nem az ő “zseniális” tanácsait követte, hanem a te titkos analíziseidet, amelyeket Reginald Whitfielden keresztül juttattál el hozzánk.
A háttérben épült birodalom
A fekete autó megállt Halifax belvárosának egyik legelőkelőbb apartmanhotelje előtt. Warren személyesen kísért fel minket a legfelső emeleti lakásba, amelyet Reginald előre kibérelt és berendezett számunkra.
Amikor lefektettem Sophie-t a puha, meleg ágyba, és betakartam a vastag paplannal, a kislányom hosszú idő után először mélyen és nyugodtan lélegzett. Az arca nem volt többé sápadt a fagyos esőtől.
Visszatértem a tágas nappaliba, ahol a padlótól plafonig érő ablakokon át a kivilágított halifaxi kikötőre lehetett látni. A tenger felett sötét gőz gomolygott, de a szobában meleg volt és béke.
Reginald Whitfield már ott várt. Az idős, ősz hajú férfi, aki tíz évvel ezelőtt a mentorom volt a könyvelőirodában, meleg teát nyújtott felém.
— Jó újra látni, Marlo — mondta gyengéden. — Kész állni a harcra?
— Több mint készen, Reginald — válaszoltam, és leültem a tárgyalóasztalhoz. — Mondd el, mit kell tennem.
— Derek azt hitte, hogy amikor feladtad a karrieredet a házasságért, elfelejtetted a szakmádat — kezdte Reginald, és megnyitott egy vastag mappát. — Nem tudta, hogy az elmúlt öt évben, miközben ő a jótékonysági estélyeken parádézott, te éjszakánként a családi cég rejtett könyvelését auditáltad. A számlák, amelyeket nálam helyeztél letétbe, bizonyítják, hogy Derek több mint kétmillió dollárt sikkasztott el a Lynhurst Capital által rábízott alapokból. És a pénz nagy részét Pauline magánszámláira, valamint Brianna kamu tanácsadói cégéhez utalta át.
