— És ez még nem minden, Derek — folytattam, és Brianna felé fordítottam a tekintetemet. — A családi alapokból elsikkasztott kétmillió dollár miatt a szövetségi ügyészség már megindította az eljárást. A számlákat, amelyeket Pauline nevén rejtettél el, lezárták.
Pauline hirtelen a szívéhez kapott.
— A… a számláimat?! Az én pénzemet?! Derek, tégy valamit!
— És ha már a “megfelelő örökösről” beszélünk — léptem az utolsó aduászhoz —, azt hiszem, érdemes lenne áttekintened Brianna klinikai leleteit, Derek.
Kihúztam egy borítékot, és átdobtam az asztalon, egyenesen Derek elé.
— A gyermek, akit Brianna hordoz, nem a tiéd. A fogantatás idején te Chicagóban voltál. Brianna pedig a magánnyomozói iroda megbízásából férkőzött a közeledbe, hogy kiderítse a céged illegális tranzakcióit. Használt téged, Derek. Pontosan úgy, ahogy te használtál engem.
Derek remegő kézzel nyitotta ki a borítékot. Ahogy elolvasta a papírokat, az arca teljesen szürkévé vált. Briannára nézett, de a nő már nem mosolygott. Csendben felállt, felvette a táskáját, és egyetlen szó nélkül kisétált a tárgyalóteremből.
— Brianna! Várj! — kiáltott utána Derek, de a nő meg sem fordult.
— Ne aggódj, Derek — mondtam halkan, ahogy felálltam az asztaltól. — A bíróságon még sokat találkoztok majd. A válóperben nemcsak a vagyonom rá eső részét követelem vissza, hanem a lányom teljes kizárólagos felügyeleti jogát is. És garantálom, hogy sem te, sem Pauline többé nem mérgezhetitek meg Sophie életét a tiszteletlenségetekkel.
Pauline zokogni kezdett, a feje a drága prémkabátjára hullott. Derek a székben összeesve bámult a semmibe. A hatalmas, gőgös Holloway-birodalom kártyavárként omlott össze alig tíz perc alatt.
Az új nap virradata
Két órával később kisétáltam a Lynhurst Capital toronyházának üvegajtaján.
Kint a halifaxi kikötő felett kitisztult az ég. A fagyos esőt felváltotta a friss, sós tengeri levegő és a felhők mögül kibújó, halvány téli napsütés.
Reginald és Warren velem telt a lépcsőn.
