“Ne gyere a nővéred eljegyzési bulijára. A vendéglista már el van állítva, és őszintén szólva, csak szégyenben hozol minket a felső társadalmi emberek előtt.”

1. fejezet: A tábornok mappája
A Grand Crest Country Club kristálycsillárainak fénye hirtelen nagyon hidegnek tűnt. A bálterem elegáns, pezsgőillatú csendjében, ahol a meghívottak finoman koccintottak a fiatal pár egészségére, Richard Vance tábornok szavai úgy csapódtak be, mint egy tüzérségi lövedék.

Apám – Harold Whitaker – az arcán egy görcsös, kínos mosollyal meredt a tábornok kezében tartott katonai mappára. A nyakkendője hirtelen túl szorosnak bizonyult; a nyakát nyújtogatta, és a szemei kétségbeesetten cikáztak Vance tábornok komor, kőkemény arcvonásai és a fotó között.

– Ööö… Vance tábornok úr… – dadogta apám, és a hangja messze nem hordozta azt a büszke, magabiztos tónust, amivel tíz perccel ezelőtt még a gazdag rokonoknak mutogatta a pezsgőspoharát. – Ön… biztosan téved valamiben. Valerie? Az én lányom, Valerie? Ő… ő csak egy egyszerű adminisztratív munkatárs egy kis állami hivatalban. Tudja, papírokat rendezget, aktákat tologat… Nincs benne semmi különös, soha nem is volt katona, uram! Biztosan összetévesztette valakivel!

Chloe, a húgom, aki éppen egy gyönyörű, elefántcsontszínű tervezői ruhában tündökölt Julian karján, elképedve lépett közelebb. Az arca letisztult, tökéletes sminkje hirtelen sápadttá vált.

– Apa… mi ez? – suttogta Chloe, és a szemei idegesen ugráltak a tábornok és az apánk között. – Ki az a… Northstar?

Julian, a vőlegény, aki eddig csendben állt a menyasszonya mellett, közelebb hajolt, és elképedve nézte a fényképet. Julian apja, egy idős, kitüntetett katonai tiszt, aki a tábornok mellett ült, hirtelen felállt, és közelebbről is megnézte a mappát.

Vance tábornok meg sem mozdult. A tekintete fagyos volt, mint a téli hajnal, és olyan súllyal nehezedett apámra, hogy Harold akaratlanul is hátrább lépett egy lépést.

– Tévednék, Harold? – kérdezte a tábornok, és a hangja halkan, de vészjóslóan zengett a teremben. – Azt állítja, hogy az a nő, akit azzal az indokkal zárt ki a saját lánya eljegyzési ünnepségéről, hogy „szégyenben hozza a felső társadalmi embereket”, nem más, mint a Védelmi Minisztérium Katonai Hírszerzési Főosztályának egyik legmagasabb rangú elemzője? Azt az embert nevezte papírtologatónak, aki személyesen tervezte meg és irányította a tavalyi év legérzékenyebb és legfontosabb stratégiai műveleteit a Közel-Keleten?