Az utolsó számla
A folyosó hideg kövezetén visszahangzottak Marco léptei, ahogy elindult a garázs felé. Az ajtó halk kattanással záródott be mögötte, s a szobára olyan nehéz csend telepedött, mint a lehulló hamu.

Clara még mindig az összehajtogatott pléd alatt ült a bőrkanapén. A kezében tartott üvegpohárban már teljesen elolvadt a jég, a víz tetején apró fénytörések játszottak a csillár halvány fényében. Remegett. Nem a hidegtől, hanem attól a felfoghatatlan megkönnyebbüléstől és rettegéstől, ami akkor nehezedik az emberre, amikor az erőszak árnyéka végre elhúzódik felette, de a sebek még friss vérrel lüktetnek.

Itt ült velem szemben a kishúgom, aki éveken át próbált elrejtőzni az én világom elől. Megváltoztatta a nevét, eltemette a múltját, s hozzáment egy férfihoz, aki kívülről tökéletes úriembernek, sikeres üzletembernek tűnt, belül azonban egy romlott, szánalmas szörnyeteg volt. Julian Vale azt hitte, Clara egyedül van a világban. Azt hitte, a távolság, amit Clara tartott tőlem és az üzleteimtől, a gyengeség jele. Nem tudta, hogy ez a távolság nem a félelemből fakadt, hanem Clara vágyából egy tiszta, normális élet iránt.

Julian elkövette élete legnagyobb tévedését: összetévesztette a szelídséget a védtelenséggel.

Az orvos, akit Marco hívott, csendben pakolta össze a táskáját a sarokban. Minden egyes zúzódást, repedést és véraláfutást feljegyzett. A látlelet nemcsak orvosi igazolás volt, hanem Julian Vale ítélete.

– A zúzódások az arcon és a bordáknál súlyosak, Leo – mondta az orvos halkan, miközben felém fordult. – Néhány napos ágynyugalom kell neki, és a lelki sebek… nos, azokhoz idő kell. De fizikai értelemben biztonságban van.

– Köszönöm, doki – bólintottam, és egy intéssel jeleztem az egyik emberemnek, hogy kísérje ki.

Amikor kettesben maradtunk, odaléptem Clarához, és leültem mellé a kanapéra. A kezembe vettem a jéghideg poharat, kivettem a szorításából, és letettem a dohányzóasztalra. Fogtam a remegő kezeit.

– Mondd el még egyszer, Clara – kértem halkan, de határozottan. – Pontosan mit akar csinálni Julian?