A szobában megállt a levegő. A Carabanchel-i kis lakás alacsony mennyezete alatt Sergio lassan, remegő ujjakkal emelte fel a sárgult papírlapot. A petróleumlámpához hasonló sárgás éjjeli fényben a név jéghidegen, megkérdőjelezhetetlenül állt a lap alján: Valcárcel Klinikák – Madrid.

S alatta, az örökbefogadási lemondónyilatkozat eredeti példányán ott szerepelt a biológiai anya saját kezű aláírása: Lucía de Valcárcel.

Sergio térde megroggyant. A lába nem tartotta tovább, s leült a kopott parkettára.

Clara, a nyolcéves kislánya, aki most az apró szobájában aludt a plüssállatát szorongatva, nem egy névtelen lemondó gyermek volt. Clara annak a nőnek volt a lánya, aki most a Santa Isabel Kórház 1207-es szobájában feküdt öntudatlanul, gépekre kötve. És a zenélő doboz, amit Marta és Sergio kapott az örökbefogadás napján… az Lucía de Valcárcel személyes tárgya volt.

Minden a helyére került.

Marta négy évvel ezelőtti halálakor egy ismeretlen, elegáns nő állt a kórház folyosóján, s amikor Marta az utolsó leheletével a kislányról beszélt, az a nő sírva megígérte: „Kvigyázni fogok rájuk.” Az a nő maga Lucía volt. Csendben, a háttérből követte a lánya sorsát, mert a családja – a hatalmas, gőgös Valcárcel-dinasztia – soha nem engedte volna meg, hogy egy törvénytelen gyermek rombolja a hírnevüket.

S Álvaro de Valcárcel, a testvér, aki az imént elkergette őt a kórházi szobából… ő tudta.

Álvaro nem azért dühöngött, mert egy ismeretlen villanyszerelő gitározott a húga mellett. Álvaro azért pánikolt be, mert felismerte a dalt. Tudta, hogy ha Lucía felébred a kómából, s ha kiderül, hogy a gyermek még mindig él, a Valcárcel-birodalom öröksége és az igazgatósági tanács elnöki széke azonnal kikerül a kezéből.

Sergio egész éjszaka nem aludt. A konyhaszéken ült, a gitárját a lábának támasztva, miközben a gondolatai egymásnak csaptak.

Két opciója volt. Csendben maradni, megvédeni a saját kis életét Carabanchelben, s elfelejteni a 1207-es szobát. Vagy harcba szállni Spanyolország egyik leghatalmasabb családjával a kislánya birodalmáért és az igazságért.