2. RÉSZ: A múlt árnyéka a pult mögött
Az esőcseppek lassan verődtek a Valladolid központjában található cukrászda ablakához. Gabriel megállt a járda szélén, a cipőjén még ott sötétlott a sár, amelyet szándékosan hagyott meg, hogy próbára tegye az anyját. De az a pillanat, amikor Bernardo Valdés – az a férfi, akit Clara a családjának épített – tisztán és határozottan kiejtette a nevét, egy hideg hullámként futott végig a testén.

Gabriel Serrano.

Hogyan ismerhette a nevét? Soha nem mutatkozott be. Nem mondta meg se Clarának, se Ivánnak, hogy ki ő. Az egyetlen dolog, amit ott hagyott, az a fél hímzett szalvéta volt – a darabka emlék, amit az anyja harminc évvel ezelőtt a kiságya mellett hagyott, mielőtt eltűnt volna az életéből.

Gabriel lassan megfordult. A cukrászda nagy üvegajtaján keresztül látta, hogy Bernardo szigorú, feszült arccal intett Clarának, majd a fia, Iván felé fordult. Iván még mindig zavartan állt a pult mögött, nem értve, mi történik, miközben az édesanyja, Clara a kezében szorongatta a kék madaras szalvétát, a szemeiből pedig megállíthatatlanul törtek elő a könnyek.

Bernardo kinyitotta az üvegajtót, és kilépett az esőbe. Nem volt rajta kabát, az ingujja fel volt hajtva, és a tekintete olyan feszült volt, mint egy puskaporos hordó.

– Gabriel! – kiáltotta megint, ezúttal hangosabban, ahogy észrevette, hogy a fiatalember még nem távolodott el. – Várj!

Gabriel megállt, a kezeit a zsebébe süllyesztette. A harag, amely eddig a mellkasában feszült, most átadta a helyét egy hideg, kérlelhetetlen kíváncsiságnak.

– Szóval tudja a nevem – mondta Gabriel csendesen, amikor Bernardo odaért hozzá. – Érdekes. Mert én soha nem mondtam meg senkinek ebben a házban.

Bernardo vett egy mély levegőt, az arca izmai megfeszültek.

– Tudtuk, hogy eljössz – mondta a férfi rekedtes hangon. – Nem ma, de számítottunk rá. Egy olyan anya, mint Clara… harminc éven keresztül mindenegyes nap a te nevedet suttogta, amikor Iván nem hallotta. Minden születésnapodon elégettünk egy gyertyát abban a kis szobában, amit soha senki másnak nem engedett átalakítani.