De alatta volt egy másik irat is. Egy banki meghatalmazás, amely 2021-ben – három héttel az esküvőnk után – lett aláírva.
A saját aláírásom állt rajta.
A gyomrom egy pillanat alatt görcsbe rándult. Emlékeztem arra a napra. Nolan odahozott egy csomó papírt azzal, hogy “ezek csak a szokásos hagyatéki apróságok, drágám, írd alá itt és itt, hogy átvehessem a postát és intézhessem a közüzemi átírásokat”. Sárga nyilak mutatták a helyet. Nem olvastam el. Megbíztam benne.
A meghatalmazás értelmében Nolan a feleségén keresztül teljes körű jogot kapott apám számláinak kezelésére, beleértve a kis összegű vészhelyzeti megtakarítási alapot is.
II. A számlák mögötti igazság
Kihúztam a telefont a zsebemből, és hívtam a bankot. Szerencsére apám régi számlája még mindig ugyanál a helyi takarékszövetkezetnél volt, ahol az öreg harminc éven át vezette a pénzügyeit. Az ügyintéző, egy kedves idős hölgy, aki még emlékezett apámra, miután megadtam a személyes adataimat és a halotti anyakönyvi kivonat másolatát, elképesztő részleteket osztott meg velem.
– Igen, Maya kedves – mondta a telefonban a hölgy, és a hangja együttérzést sugárzott. – A számlán lévő összeg… nos, az évek során jelentősen megváltozott.
– Mennyivel? – kérdeztem, miközben a kezem remegett a kagylón.
– Apád halálakor negyvennyolc ezer dollár volt rajta. De az elmúlt öt évben… nos, havonta pontosan ezer nyolcszáz dollár érkezett rá. Ebből kilencszáz dollárt te utaltál át a közös háztartási számláról, a másik kilencszáz dollárt pedig Nolan von le automatikusan a lakbérként, de… – megállt egy pillanatra.
– De mi? – sürgettem.
– De a pénz nagy része, miután beérkezett erre a számlára, azonnal továbbment egy másik számlára. Egy olyan számlára, amely Nolan nevén van egy belvárosi befektetési bankban. És emellett a ház fenntartási költségeit, a tetőjavítást, sőt még az ingatlanadót is a te számládról vonták le külön, miközben Nolan azt mondta, hogy az 1800 dollár mindent tartalmaz.
