De a ház az övé volt.

Caroline lehajolt, felvette a dohányzóasztalról a virágos bögréjét, és elmosolyodott. Tudta, hogy a harc a fiával nem ért véget itt, de azt is tudta, hogy ő már nem az a nő, aki csendben elrejtőzik a saját otthonában, ha mások akarják diktálni a sorsát.

Felállt, a konyhába ment, friss kávét főzött, és kiment a hátsó teraszra, ahol a paradicsomai éppen pirosodni kezdtek a délutáni napfényben. Az élete nem volt túl sok. Pontosan annyi volt, amennyit megérdemelt.