“Miért használnák a házamat, ha már van pénzem?” kérdeztem.
“Ezek olyan emberek stratégiái, akik értik a pénzügyeket,” válaszolta Rebeca.
Újabb oldalt fordítottam. A nap az előző hétből volt, amikor még mindig nem tudtam, hogy jönnek. Aztán megláttam a beleegyező részt, hogy ellenőrizzem a hiteltörténetemet.
A nevem alatt aláírás volt.
Azonnal felismertem: ez egy másolata annak, amit a jobb kezem sérülése előtt használtam. Hat éve írtam alá így.
Felvettem a papírt, és Adrianra néztem.
“Fiam, ki írta alá ezt nekem?”
Rebekah kinyitotta a száját, de a fiam előrelépett.
“Anya, hallgass rám. Ha ezen a héten nem kapjuk meg azt a hitelt, akkor jönnek értünk.
2. RÉSZ
“Ki fog jönni?” Kérdeztem anélkül, hogy leengedtem volna a dokumentumot.
Adrian megdörzsölte a homlokát. Rebeca el akarta venni tőlem a lepedőt, de félretoltam, és készítettem egy képet a telefonommal.
“Ez egy előzetes kérés,” mondta. Senki sem veheti el tőled a házadat emiatt.
“Akkor nem lesz gondod megmondani, miért jelenik meg egy aláírás, amit nem én illesztettem.”
Egyikük sem válaszolt.
Megkértem őket, hogy hagyják a táskáikat az ajtó mellett, és üljenek velem szemben. Tisztáztam, hogy nem adok nekik engedélyt, hogy betelepedjenek. Ezután felhívtam Jimena Ochoát, azt az ügyvédet, aki a szerződéseimet a díj után átnézte. Leírtam neki az oldalakat, és elküldtem neki a fotókat.
“Ne írj alá vagy adj át igazolványokat,” mondta nekem. A kérelem nem minősül jelzáloghitelnek. Holnap kérjük a közvetítőtől a fájl másolatát, és követeljük, hogy ne használják fel az adataidat. Tartsd meg azokat a papírokat.
A bankszámlámhoz is bekapcsoltam értesítéseket. Nem azért, mert a fiamnak és a feleségének hozzáférése lett volna, hanem mert megtanultam, hogy a megfontoltság már a probléma előtt kezdődik.
“Most már tudom,” mondtam. Mennyivel tartoznak?
Adrian mély levegőt vett.
—Kicsit több mint 2 millió peso. A tanácsadó cég szétesett. Egy partner hagyott minket csak.
“Daniel Pineda?”
