— Hogy mersz így beszélni a fiammal a saját házában?! — üvöltötte, az arca eltorzult a dühtől. — Azonnal fejezd be ezt a cirkuszt, te hálátlan teremtmény! A fiam elvisel téged, ahelyett hogy megköszönnéd!

Lassan ránéztem Valériára. Megvártam, míg az üvöltése elhal a szobában.

— Ez nem az ő háza, Valéria. És nem is a magáé — mondtam halkan. — És most érkeztünk el az ön igazi ajándékához.

Rámutattam a papírra, amit a kezébe nyomtam.

— Az a dokumentum egy hivatalos végrehajtói és kilakoltatási felszólítás. Mivel ön a feketén átutalt pénzeket és a felvett hitelt jogalap nélkül használta fel, az ügyvédem feljelentést tett pénzügyi visszaélés és csalás miatt. A bírósági végrehajtó holnap reggel nyolc órakor érkezik, hogy lefoglalja az ön új autóját és az ön lakásában lévő, a mi pénzünkből vásárolt berendezéseket.

Valéria keze elernyedt. A papír kicsúszott az ujjai közül, és a földre hullott.

— És ami önöket illeti — fordultam Dánielhez és az anyjához —, a zárakat holnap reggel kilenckor lecseréltetem. Dániel, a holmidat már összecsomagoltam a garázsban. Két órád van arra, hogy elhagyd a házamat.

5. fejezet: A kártyavár összeomlása
A szobában elszabadult a kaosz.

Valéria barátnői hirtelen felpattantak az asztaltól. Az egyikük sietve kapkodta fel a táskáját, míg a másik halk “elnézést” mormogott, és szinte menekültek a bejárati ajtó felé. A szomszéd házaspár is gyorsan távozott, csöndben, fejüket lehajtva. Senki sem akart részese lenni ennek a nyilvános drámának.

— Dóra, kérlek! — ugrott fel Dániel, és megpróbálta megragadni a kezemet. — Beszéljük meg ezt! Anya csak viccelt! Én is csak vicceltem! Nem gondoltuk komolyan!

Elhúztam a kezem. A tekintetem olyan hideg volt, mint az acél.

— Ha egy kutyanyakörvet adni a feleségednek a születésnapján “vicc”, Dániel, akkor az, hogy kidallak a házamból, a csattanó.

Dániel az anyjához fordult, a szemeiben pánik tükröződött.