Sarah lehajolt, és átölelt, miközben a vendéglő többi vendége – köztük néhányan, akik ott voltak azon a vasárnapon is – csendes mosollyal nézték a jelenetet a fülkékből.

A fájó lábaim, a hideg kávé és a végtelennek tűnő dupla műszakok hirtelen mind eltörpültek. Pincérnő voltam egy zsúfolt, zajos kis étkezdében, ahol az élet néha kegyetlenül nehéz volt. De azon a napon, és azóta minden egyes műszakban tudtam: a legkisebb emberi rezdülés is képes arra, hogy megváltoztassa a világot. Vagy legalábbis valakiét, aki éppen ott ült a hetedik fülkében.