A faházból való elhagyás után 17 percen belül megláttam a kék bőröndjét egy vizsgálóasztalon. Megtartotta a sárga szalagot. Egy ügynök megkérdezte, ki készítette elő.
“A feleségem.” És az a férfi, aki ezt dokumentálta, nem az, akinek állítja magát.
Az ügynök megvizsgálta a holmimat az illetékes személyek előtt. Talált ruhákat, cipőket, egy új pulóvert és egy Renata által írt képeslapot. De a bélés egyik sarka merev volt. Amikor megérintette az alját, felfedezett egy lejtőt, amely nem felelt meg a bőrönd dizájnjának.
Kérte, hogy állítsák le az átvizsgálást, hogy dokumentálják a megállapítást. Amikor felemelték a bevonatot a tanúk előtt és feljegyezték, amit találtak, két lapos csomag jelent meg ragasztószalaggal. Egy előzetes vizsgálat szerint kokaint is tartalmazhatnak. Később megállapították, hogy körülbelül 1,4 kilót nyomtak. Ekkor még senki sem tudta megerősíteni a végleges összetételét.
Sentí que se me aflojaban las piernas.
—Esa cosa no es mía. Yo ni siquiera había visto ese compartimiento.
Me mantuvieron bajo investigación y solicitaron la intervención del Ministerio Público Federal. Pedí un abogado antes de rendir mi declaración formal. No bastaba con ser empresario, ni con repetir que era inocente: el equipaje llevaba mi nombre.
Mientras esperábamos, Jimena dio su testimonio por separado. Yo entregué voluntariamente el mensaje de Renata recibido esa mañana: «No vayas a abrir la sorpresa antes del hotel, ¿eh? Ni aunque te gane la curiosidad». También señalé los horarios en que Bruno había manipulado la maleta.
Las grabaciones del mostrador no resolvían todo, pero mostraban algo importante: él fue quien subió el equipaje a la banda mientras yo buscaba mi pasaporte. La autoridad preservó esas imágenes como parte de la investigación, sin que nadie me prometiera que por eso quedarían aclarados los hechos.
A media tarde llegó mi abogado, Ricardo Salcedo, a quien conocía desde que registramos la empresa. Traía una copia que Esteban encontró en nuestros archivos.
