1. RÉSZ

Carmen mozdulatlanul állt, kezében egy doboz fánkot. Aznap reggel készítette el azokat a fánkokat, hogy megünnepelje a 70. születésnapját a családdal. Miguel, a férje, látta, hogy próbálja megőrizni a nyugalmát, és átölelte a vállát. 44 éve voltak együtt, elég volt ahhoz, hogy felismerje, mikor sírni készül, még ha nem is hullatott könnyeket.

“Ne vitatkozzunk, Miguel,” suttogta Carmen. Menjünk haza.

Ez az arckifejezés jobban fájt neki, mint a zárt kapu. A saját házuk ajtajánál voltak.

A Los Almendros birtok, Boadilla del Monte szélén, majdnem rom volt, amikor megvásárolták. Miguel évtizedeken át dolgozott épületek felújításán Madridban; Carmen, egy általános iskolai tanár, délutánjait a kert helyreállításának szentelte. Minden kölcsönt kifizettek, minden ranchot helyreállítottak, és elültették azokat a fákat, amelyek most árnyékot vetettek a kocsibeállóra.

Az egyik mandulafa alatt egy kék padot tartottak, amelyet Lucía, a legfiatalabb lányuk festett, aki 12 éve hunyt el. Carmen mindig ott akarta tölteni a születésnapját, mint mindig.

De mióta Álvaro feleségül vette Irene-t, a “miénk” szó elkezdett eltűnni a családi beszélgetésekből. Irene a főteremben szervezte az étkezéseket, kérdés nélkül cserélte a bútorokat, és a birtokot a barátainak “az a házként, amit örökölni fogunk” bemutatta. Álvaro, egy felújító cég tulajdonosa, meggyőzte szüleit, hogy ideiglenesen letelepedhessen ott Irene-vel, amíg befejezik a lakásuk javításait.

Az ideiglenes időszak már 18 hónapja tartott.

“Ma este vendégeink vannak,” jelentette be Irene, miközben a kapun dőlt. Nem fogunk mindenki előtt előadást adni.

“Egy előadás?” kérdezte Miguel. Az anyósod csak néhány képet akar venni Luciáról.

“Megcsinálhatod máskor. Az emberek azt gondolják, hogy a legjobb, ha elmennénk, és hagyjuk, hogy mi irányítsuk a farmot. A te korodban annyi mérő teher.

Álvaro bólintott.

“Apa, kifizettük az új konyhát, a bejáratot és a karbantartást. Jogaink is vannak.

“Melyik számláról jött az a pénz?” kérdezte Miguel.

A fia elfordította a tekintetét. Irene válaszolt helyette: