A meny becsukta a birtok kapuját anyósa előtt, és anélkül, hogy lehalkította volna, azt mondta: “Senki sem akarja, hogy visszajöjj ide.” A legrosszabb nem a kifejezés volt. Álvaro mosolya volt, aki úgy nézte a jelenetet a feleségével, mintha anyja megaláztatása egy privát vicc lenne.

Miguel a madridi kis lakásban találta meg Carment. Kávét főzött, és a születésnapi fánkokat tányérra tette. Egyikük sem akarta kipróbálni őket.

Amikor elmondta neki, amit felfedezett, Carmen egy albumot keresett. Egy fényképen Álvaro, még mindig iskolai egyenruhában, egy locsotókundát tartott. Egy másikban Lucía megtanította neki, hogyan ültetjen mandulafát.

“Mindig azt hittem, hogy amikor felnőök, tudom, hogyan gondoskodjak arról, amit kaptam,” mondta Carmen. De összekeverjük, hogy lehetőséget adunk neki, és megakadályozzuk, hogy szembe kell néznie a következményekkel.

Miguel megpróbált bocsánatot kérni, amiért korábban nem avatkozott közbe, de Carmen félbeszakította.

“Nem akarom, hogy miattam büntessed. Azt akarom, hogy hagyjuk, hogy úgy bánjon velünk, mintha feleslegesek lennénk.

Másnap Beatriz megmutatta nekik a kivonatokat. Irene cége, a Horizonte Interiorismo 174 000 eurót kért fel állítólagos tanácsadói szolgáltatásokért és bútorokért. Az ellenőrök nem találtak elegendő bizonyítékot ezen munkának, miközben az építőipari cég késleltette az alvállalkozóknak történő kifizetéseket.

Még Los Almendros új konyháját is az építőipari cég fizette. Álvaro “befektetésnek” nevezte, hogy egy adósságban lévő vállalkozásból származó pénzt más házára költözik.

“Ellenőriznünk kell az engedélyeket és számlákat,” tisztázta Beatriz. Nem számíthatunk előre büntető következtetésekre, de követelhetünk és vizsgálatot kérhetünk.

Irene ingatlanértékelést is rendelt meg. Az ügynök nyilvántartási adatokat kért, és leállította a műveletet, amikor kiderült, hogy Miguel és Carmen az egyetlen tulajdonosok. Nem volt eladás, de szándék volt előkészíteni az ő beleegyezése nélkül.

“A jövőbeli eladásból származó pénzt arra akarták használni, hogy betömjék a cég hiányát” – zárta le Beatriz. És még arra ösztönöztek, hogy menj el, mielőtt megkapták volna az aláírásodat.

Carmen lezárta az albumot, amit magával hozott.

“Most már értem, miért zavarta őket ennyire, hogy visszajöttünk.

Az Álvaro és Irene közötti találkozót egy héttel később tartották Beatriz irodájában. Az ügyvéd felajánlotta nekik, hogy tárgyalásokat folytatjanak, mielőtt bíróságra mennének.

Álvaro kimerültnek tűnt. Irene fehér ujjperceivel szorította a táskáját.