Emily és a családja nem adták fel egyhamar. Üzenetek százait küldték, felhívtak engem, a barátaimat, s még anyám kapujánál is megjelentek, bocsánatért könyörögve, és a „félreértés tisztázását” követelve. De a döntésem sziklaszilárd maradt. Az eljegyzést végleg felbontottam, s a válási és kártérítési fenyegetőzéseiket Mr. Harrison egyetlen határozott ügyvédi levéllel söpörte le az asztalról.
Felmondtam a városi ingatlancégnél betöltött vezetői pozíciómat. Visszaköltöztem a farmra.
Megtanultam újra a föld ritmusát. Anyámmal együtt dolgoztunk a kutatóállomáson, s átvettem az alapítvány pénzügyi és operatív irányítását. A hatvanhat millió dolláros vagyon nem megváltoztatott, hanem felelősséget adott: a tőke segítségével modernizáltuk a környék környezetvédelmi rendszereit, s ingyenes ökológiai képzéseket indítottunk a helyi gazdáknak.
Egy esős őszi délutánon a farm főépületének verandáján ültünk anyámmal. A friss fű és a nedves föld illata betöltötte a teret.
— Neharagudj, fiam — szólalt meg halkan Margaret, miközben a forró teáját szorongatta. — Ha korábban elmondom az igazságot, talán nem kellett volna átélned azt a nyilvános megaláztatást az oltárnál.
Ránéztem anyámra. Megfogtam a kérges, meleg kezét, s elmosolyodtam.
— Ne kérj bocsánatot, anya — mondtam. — Az az igazság megmentette az életemet. Mert ha aznap nem derül ki, ki is vagy te valójában, ma egy olyan nővel élnék, aki soha nem tisztelt volna téged, s aki elvette volna tőlem a saját gyökereimet.
Anyám elmosolyodott, s megveregette a kezemet.
A kerítésen túl a zöldellő mezők nyújtóztak a dombok felé. A föld illata tiszta volt, mély és örök. És én végre pontosan tudtam, hogy hol van az otthonom.
VÉGE
