– Alden! – fordul Victor az ügyvédhez. – Ezt nem tehetitek meg! Bíróságra megyünk! Megtámadjuk a végrendeletet! Evelyn nem volt beszámítható!
Alden sajnálkozó mosollyal csálta meg a fejét.
– Vártunk erre a kifogásra is, Victor. Evelyn elméleti állapotát három független pszichiáter igazolta a végrendelet aláírásának napján. A videófelvétel, amin Evelyn tisztán, érthetően és határozottan elmondja a döntése indokait, itt van ebben a dossziéban. Szeretnéd megnézni?
Alden elővett egy pendrive-ot.
– A felvételen Evelyn részletesen elmeséli a napot, amikor Nolant otthagytátok. Elmeséli, hogyan sírt a kisfiú hónapokon át, és hogyan nem vállaltátok érte a felelősséget. Ha bíróságra mentek, ez a felvétel nyilvánosságra kerül. És higgyétek el, a helyi sajtó imádni fogja a történetet: a városi cégvezető, Victor Vance, aki elhagyta a fiát, most el akarja árverezni a saját halott anyja házát.
Victor arca elvörösödött, a tekintetében düh és tehetetlenség keveredett. Tudta, hogy vesztett. A karrierje, a társadalmi pozíciója és a pénztárcája mind veszélyben forgott.
– Mit akartok? – kérdezte rekedten.
– Azt akarom, hogy tűnjetek el innen – léptem az ajtóhoz, és szélesre tártam. – Vigyétek a teherautótokat, vigyétek a szemeteszsákjaitokat, és soha többé ne tegyétek be a lábatokat erre az ingatlanra.
– Nolan… kérlek… – próbálkozott Sylvia újra, lépve egyet felém. – A család…
– A családom itt van – mutattam a házra, a falakon lévő régi fényképekre, ahol a nagymamámmal mosolyogtunk. – Ti csak idegenek vagytok, akik eltévedtek.
Victor megragadta Sylvia karját.
– Gyere, Sylvia. Megyünk.
– De Victor! A ház… – sikította az anyám.
– Elmegyünk! – üvöltött rá Victor, és a hangjában most először hallatszott meg a teljes összeomlás.
Lassan, megalázottan vonultak ki az ajtón. Preston dühösen becsapta a teherautó ajtaját, miközben Victor és Sylvia szó nélkül ültek be a kocsijukba. Néztem, ahogy a költöztető teherautó lassan tolatni kezd a felhajtón, majd elhagyja a telket.
