– Nem, Tom – szólalt meg Clara néni, mielőtt válaszolhattam volna. – Nem felejtjük el. Mert nem ez az egyetlen dolog, ami ebben a papírban van.
Clare néni lapozott egyet a Manila mappában, és kiterített egy másik dokumentumot. Egy hivatalos banki igazolás volt, amelyen gépjármű-nyilvántartási adásvételi szándéknyilatkozat szerepelt.
– Tegnapelőtt – folytatta Clara – Kyle megpróbálta bevinni a Jeepet egy használt autó kereskedésbe San Diegóban. Megpróbálta eladni tizennyolcezer dollárért.
A szobára süket csend borult. Ránéztem Kyle-ra, aki elfehéredve bámult a padlóra.
– El akarod adni az autómat? – kérdeztem, és a hangom elcsuklott a döbbenettől.
– Szüksége volt a pénzre! – sikította anyám, teljesen elveszítve a kontrollt. – Tartozásai vannak! Emberi lények vagyunk, segítenünk kell egymáson! Te orvos vagy, Julian! Van pénzed! Kyle-nak semmije sincs! Miért vagy ilyen irigy és önző?!
– Irigy?! – nevettem el magam, de a nevetésemben nem volt öröm, csak keserűség. – Én dolgoztam meg az életemért, Anya! Én tanultam! És te az én tulajdonomat akarod eladni, hogy kifizesd a fiad szerencsejáték-tartozásait?!
– Honnan tudsz a tartozásokról? – kérdezte apám döbbenten, Kyle-ra meredve.
– Mert a nagynénétek jogász, Tom! – csattant fel Clara. – És mert a kereskedő, ahová ez a szerencsétlen bement, az én egyik régi ügyfelem! Azonnal felhívott, amint meglátta a papírokat és a hamisított meghatalmazást, amit Sylvia írt alá Julian nevében!
2. Fejezet: A hamisítás és a választás
Az ügy most már nem csupán egy családi vitáról szólt. A határvonalat átlépték: ez már okirat-hamisítás, súlyos vagyon elleni bűncselekmény és autólopás volt.
Anyám a kanapéra rogyott, és eltakarta az arcát. – Ezt nem teheted meg velünk, Clara… mi a családod vagyunk. Ha a rendőrség eljárást indít, Kyle börtönbe kerül.
– Nem én döntök erről, Sylvia – mondta Clara néni, és felém fordult. – Julian dönt. Az autó az ő nevén van. A hamisított meghatalmazás az ő nevére szól. A törvény szerint a sértettnek kell eldöntenie, hogy fenntartja-e a feljelentést.
