A szobában hirtelen megszakadt a szó.
Daniel épp a kamera felé hajolva igazgatta az asztali mikrofont, s az arca azzal a megjátszott, gondterhelt együttérzéssel volt teli, amit az elmúlt kilenc hónapban milliók láttak a képernyőkön. Paige mellette ült a kanapén, tökéletesen sminkelve, egy zsebkendőt szorongatva a kezében, mintha bármelyik pillanatban könnyekre fakadhatna a „családi tragédia” súlya alatt.
Amikor beléptem a fénybe, Daniel arca egyetlen másodperc alatt váltott a szomorú fiú szerepéből a puszta, dermedt pánikra.
— Anya? — pattant fel a székből, s megpróbálta eltakarni a kamera lencséjét a testével. — Mit csinálsz itt? Miért nem telefonáltál? Ülj le, gyere, Paige, segíts neki…
— Hozzám ne nyúlj, Daniel — mondtam.
A hangom nem volt hangos, nem volt hisztérikus. Olyan tiszta és jéghideg volt, amilyennek harminc évvel ezelőtt hallották az iskolában, amikor gimnáziumi igazgatóként rendet teremtettem a legkezelhetetlenebb osztályteremben is.
Odaléptem az asztalhoz. Nem engedtem, hogy Daniel eltereljen. A kijelzőn láttam a számlálót: tizenhatezer-négyszáz ember nézte élőben a adást. A képernyő jobb oldalán repkedtek a szívecskék, a szomorú fejek és a kommentek: „Ó, szegény nagymama!”, „Annyira elveszettnek tűnik!”, „Isten áldja ezt a családot a türelmükért!”
Ránéztem a kamerára. Egyenesen a kis fekete lencsébe, amely kilenc hónapon át lopta el az életemet, a méltóságomat és az emlékeimet.
— Jó estét kívánok mindenkinek — mondtam tiszta, artikulált hangon, miközben kihúztam a széket, s leültem a kamera elé. — Helen Vance vagyok. Hetvenegy éves, nyugalmazott középiskolai igazgató, a történelemtudományok mestere. És teljes szellemi frissességem birtokában állok önök előtt.
Daniel kétségbeesetten nyúlt a számítógép billentyűzete felé, hogy leállítsa a közvetítést, de mielőtt hozzáérhetett volna a gombhoz, a szoba sarkából egy kéz lefogta a csuklóját.
Emma volt az.
A tizenhat éves unokám ott állt az ajtóban, az arca könnyáztatta volt, de a tekintete kemény. A saját telefonja a kezében volt, s a számítógéphez kapcsolódó kábelt szorította.
