Hazasétáltam. A konyhámban nem voltak kamerák. A cukor a szekrényben volt, a kávé a pulton. És amikor kinyitottam az ablakot, hogy beengedjem a tavaszi levegőt, nem a ‘Feledékeny Nagymamát’ láttam a tükörben.

Helen Vance-t láttam. Aki újra a saját élete ura volt.

VÉGE