Aznap délután találkoztam egy ügyvéddel, Ana Beltránnal. Elvittem neki az eredeti hangfelvételt, a képernyőképeket, a számlákat, az orvosi jelentést és a levelet. Elmagyarázta nekem, hogy panaszt tehetünk, hogy az ügyészség kivizsgálhassa a károkat és a dokumentum történtét, valamint a valódi költségeket a megfelelő csatornákon keresztül követelheti. Ezek közül egyik sem jelentette azt, hogy bárki azonnal megállítsa Lorenát.
“A lényeg, hogy ne fenyegetés alatt tárgyalj,” mondta. És hogy semmit sem írsz alá az állítólagos adóssággal kapcsolatban.
Amikor összehasonlítottam a szponzorációs levelet egy régi dokumentummal, valami furcsát vettem észre. Az aláírásomnak pontosan ugyanolyan ferde volt, még egy apró folt is az utolsó betű mellett. Átnéztem a számítógépemben lévő fájlokat, míg végül megtaláltam: ez egy engedély volt, amit 8 hónappal ezelőtt írtam alá egy kőművesre, hogy megjavítsa anya házát. A dokumentum fényképét csak Teresának küldték.
Közvetlenül megkérdeztem tőle üzenetben, megosztotta-e ezt a képet Lorenával. Látta a kérdést, de nem válaszolt.
Szombaton anya vacsorára hívott minket, mondván, hogy ki akar békélni. Diegóval mentem el, nem azért, hogy bocsánatot kérjek, hanem mert hallanom, mit fognak követelni tőlem, és tisztázni kellett a határaimat.
Az asztalra tette Lorena a kék mappát, amit a házamba hozott. Elővett egy újabb példányt a levélből és egy új lapot.
“Írd alá itt, hogy elismered az elkötelezettséget, és abbahagyjuk a gyógyszerekről való beszélgetést,” mondta.
Mamá sostuvo el bolígrafo frente a mí.
—Hazlo por tu hermana. Yo fui quien le mandó tu firma.
PARTE 3
Miré el bolígrafo sin tocarlo. Mamá estaba ofreciendo mi nombre como si fuera una cosa que podía prestar.
—¿Le mandaste mi firma para que pareciera que yo autorizaba un patrocinio? —pregunté.
Mamá dejó el bolígrafo sobre la mesa.
—Le mandé el documento de la reparación. Pensé que le serviría para preparar una propuesta y después hablar contigo. No sabía que ya lo había presentado.
—Entonces sabías que quería usar mi nombre.
