– Sarah! – kiáltottam bele a telefonba, és a hangom annyira kemény volt, hogy magam is meglepődtem rajta. – Hova a fenébe tetted ezt a gyereket? Mi ez a seb a hátán? És ki a fene az a Clara Vance?!
A vonal túlsó végén csak egy fojtott, ziháló lélegzetvétel hallatszott. Aztán Sarah hangja remegett meg – nem a düh, hanem a tiszta, mély rettegés miatt.
– Anna… te mégis elmentél a kórházba, ugye? – zokogta a nővérem. – Megmondtam, hogy fordulj meg! Nem érted? Ha most belépsz oda azzal a kislánnyal, mindannyiunkat elpusztítasz! Nemcsak az én életem van veszélyben, hanem… hanem a tied is. És Lilyé.
– Elég a rejtélyekből, Sarah! – emeltem fel a hangomat, miközben a kórház épülete lassan feltűnt a kanyarban. – Egy hatéves kislány hátán friss varratok vannak! Olyan orvosi szalag fedi a sebet, amit egy műtét után használnak! És a táskájában egy idegen nevű karszalag lapul! Ha nem mondod el azonnal, hogy mi a fenét csináltál, mire odaérek, az első dolgom lesz, hogy bejelentést teszek a rendőrségen és a gyermekvédelmieknek!
– Nem teheted! – sikoltszerűen ordította Sarah a telefonba. – Mert… mert Clara Vance az a kislány, akit a rendőrség hivatalosan halottnak nyilvánított a múlt héten a St. Jude klinikán történt tűzesetben! És Lily… Lily nem az unokahúgod, Anna. Lily az a gyerek, akit én csempésztem ki onnan, hogy megmentsem az életét!
A világ hirtelen megállt. Az autóm motorjának zúgása, a város zajai, a saját szívverésem is – minden elnémult egyetlen szempillantás alatt.
2. Fejezet: A St. Jude klinika árnyai
Tíz perccel később a kórház parkolójában álltam a leállított kocsival. A kezem úgy remegett, hogy alig bírtam kinyitni a biztonsági övet.
Sarah ott volt.
