Daniel arca hirtelen megfeszült. A pohár a kezében megremegett.
– A… a Harlow Capital? Milyen közük van nekünk a Harlow Capitalhoz? Az egy befektetési alap New Yorkból! Mi… mi csak együttműködünk velük egy logisztikai projekten…
– Nem együttműködnek velük, Daniel – vette át a szót Robert Lang, a Vantage Meridian vezérigazgatója, aki eddig szótlanul, halálsápadtan állt a sarokban. Lang úr lassan odalépett hozzám, és a feje meghajtásával tisztelegve így szólt: – A Harlow Capital nem partner. A Harlow Capital a fő tulajdonos. És a cég szavazati jogának harminc százalékát, valamint abbszolut irányítását a mai napon Mrs. Mercer vásárolta meg a saját nevén.
A bálteremben felmorajlottak a vendégek. Valaki elejtett egy kristálypoharat, ami ezer darabra tört a márványpadlón.
Daniel szemei kerekre nyíltak, a pupillái a félelemtől pontszerűvé szűkültek. Rám nézett, aztán Martinra, majd vissza rám, mintha azt hitte volna, hogy valami rossz rémálomba csöppent.
– Ez… ez hazugság! – dadogta Daniel, és a hangja hirtelen magas, sikolyhoz hasonló tónusba váltott. – Ő… ő egy kisvárosi lány! A nagyapja egy eladósodott farmon élt Nebraska szélén! Nincs neki ennyi pénze! Nekem mondta, hogy a pénze csak egy kis örökség…
– A nagyapám, Arthur Harlow, alapította a Harlow Capitalt, Daniel – mondtam halkan, de a hangom minden egyes szava mélyen égett a csendben. – És igazad van: soha nem mondtam el neked az igazat a vagyonomról. Tudod miért? Mert hat éven keresztül arra voltam kíváncsi, hogy vajon a saját személyiségemért szeretsz-e, vagy csak azért a pozícióért, amit a nevem biztosíthat neked a cégeknél. És ma este… nos, ma este minden kétséget kizáróan megkaptam a választ.
3. Fejezet: A kirúgás és a zuhanás
Vanessa Cole arcáról a gőgös mosoly egy szempillantás alatt letűnt. A szemei vadul cikáztak Daniel és köztem.
– Daniel… mi ez az egész? Azt mondtad, hogy a feleséged egy senki! Azt mondtad, hogy ha elvesszük a részvényeket, a Vantage Meridian az tiéd lesz!
