– Azt mondtad, Daniel, hogy a pezsgőt egy vidéki gazembernek öntötted – mondtam hűvösen, minden egyes szót megfontolva. – Igazad volt. Csak azzal nem számoltál, hogy a gazembernek, akit leköptél, nemcsak földje van… hanem a te egész világod is.
Daniel arcáról végképp eltűnt minden emberi vonás. A torkából csak egy rekedt, állatias hörgés jött ki, amint a biztonságiak átlökdösték a bálterem hatalmas, üvegajtaján, és kivitték az éjszakai sötétségbe.
Vanessa Cole, a hűséges segédcsapata, még ott állt a terem szélén, a gyémánt nyakát szorongatva, remegő térdekkel. Úgy nézett rám, mint egy szellemre.
– És te, Vanessa? – fordultam felé, mire a nő hátrahőkölt egy lépést. – Azt hiszed, a mentorod kiesése után maradhatsz? Eleanor, kérem, ellenőrizze Vanessa Cole összes elmúlt három hónapos belső tranzakcióját. Ha talál egyetlen olyan utalást is, ami a versenytársak felé szivárogtatott adatokat igazol, holnap reggel ő is a parkolóban találja magát Daniel mellett.
Vanessa elsápadt, mint a fal, és szó nélkül, szinte futva elmenekült a terem oldalbejáratán keresztül.
3. Fejezet: Az új kezdet a csillogás után
A bálteremben lassan visszatért a csend – de most ez a csend nem a feszültségről, hanem a tiszta, megkérdőjelezhetetlen hatalomról szólt.
Robert Lang vezérigazgató odalépett hozzám, a kezében egy tiszta, jéghideg pohár pezsgővel.
– Mrs. Mercer… Elnézést kérek a cég nevében mindazért, amit ezen az estén át kellett élnie. Nem sejtettük, hogy a férje… hogy Parker úr ilyen gátlástalan módon viselkedik önnel.
Elvettem tőle a poharat, de nem ittam bele. Csak néztem, ahogy a kis buborékok lassan felpezsegnek a kristálytiszta folyadék tetejére.
– Nem a te hibád, Robert – mondtam nyugodtan. – A fák gyökerét csak akkor látni igazán, amikor a vihar kicsavarja őket a földből. Ma este a vihar megérkezett.
– És mik a teendők holnapra, Mrs. Mercer? – kérdezte Eleanor Price, a mappáját a hóna alá szorítva. – Az igazgatótanácsi ülés reggel kilenckor kezdődik. Át kell vennünk a Vantage Meridian teljes átszervezési tervét.
