1. RÉSZ

A sógornőm egy kőkandalló elé tette a lábát, és miközben vérzettem a padlón, bejelentette, hogy tönkretettem a családi fényképeit.

“Az az én helyem, Lucia. Mondtam, hogy vedd le,” kitörte ki Renata, miközben igazította a piros ruháját.

Száraz fájdalmat éreztem a vállamban, majd csengést a fejemben. Próbáltam felülni, de a padló mozdult. A szoba másik végén a férjem, Adrian, még mindig tartotta a poharát. Az anyósom, Beatriz Villarreal, még csak meg sem jutott a közelhez.

“Ne csinálj drámát. Mindig szédül vagy – mondta.

Aznap este, egy santiagoi vidéki házban, Nuevo Leónban, megértettem, hogy hónapok óta összekevertem a fáradtságot valami sokkal veszélyesebbtel.

33 éves volt, és koordinálta egy vasúti terminál éjszakai működését Salinas Victoria-ban. Az én feladatom az volt, hogy észleljem a késéseket, felülvizsgáljam a konténermozgásokat, és megakadályozzam, hogy egyetlen apró hiba több száz szállítmányt bénítson. Nehéz volt, igen, de tetszett. A kötvényeimmel kifizettem a házunk tetejének javítását, és befektettem egy logisztikai technológiai cégbe is. Adrián ismerte az előbbit; A második pillanatban sosem kért túl sokat.

35 éves volt, és a Rutas Villarreal kereskedelmi igazgatója volt, családja közlekedési vállalatának. Négy éve házasodtunk össze a vagyoni szétválasztás miatt. Eleinte csodáltam magam a függetlenségemért. Aztán elkezdett kérni, hogy hagyjam el “annak a férfi munkáját”, hogy elkísérje az üzleti ebédekre.

Beatriz vezette a céget, és gyermekei életét is. Renata, a kedvence, belsőépítészként mutatta be magát. Valójában több időt töltött a ruhái videóinak készítésével, mint a munkával. A vendégek előtt “akinek van a manőveredre” nevezett.

Szeptember óta furcsán éreztem magam. Minden műszak után 10 órát aludt, és mégis nehéz nyelvvel ébredt, mintha az éjszakát ivás után töltötte volna. A családorvosom általános vizsgálatokat kért, amelyek nem mutattak egyértelmű magyarázatot. Adrián ragaszkodott hozzá, hogy stressz okozza.

Minden reggel fahéjos kávéval köszöntött.

“Vedd el, és feküdj le, drágám. Mindent én intézek.