A sürgősségi osztály csendes volt. A monitorok halkan pittyegtek a háttérben, de a szívemben a vihar, ami hét éven át pusztított, végre elcsendesedett. Nem a múlt árnyai között éltem tovább; a jövőt építettem, ahol a nevek, a babák és a hősök nem a feledés homályába vesztek, hanem ott éltek bennünk, kitörölhetetlenül.
Mit gondolsz Elena és Tomás találkozásáról, valamint a sürgősségi osztályon történő igazságszolgáltatásról? Ha szeretnéd, szívesen folytatom a történetet Elena további életével és a kórházi hivatásával, vagy beszélgethetünk egy másik témáról is!
