1. RÉSZ

Az idegen térdre esett a hóban, egy hároméves kislány szorult a mellkasához, vér folyt a homlokán. Mielőtt összeesett volna a küszöbön, sikerült kimondania egy könyörgést, amit Clara Vidal soha nem fog elfelejteni:

“Kérlek, mentsd meg a lányomat. Kitartok.

Majdnem hajnali 2 óra volt. Egy vihar több utat is elvágott a Sierra de Guadarrama-n, és Clara órákon át hallgatta, ahogy a szél a Valsaín külvárosában lévő házának ablakait csapja.

“Gyere be azonnal,” parancsolta, miközben felvette a kislányt. És ne tegyél úgy, mintha jól vagy.

A férfi megpróbált felállni. Nem tudta.

Clara segített neki feljutni a kanapéra, és száraz takaróba burkolta a lányt. A neve Vega volt. Az ajkai lilák voltak, a cipője ázott volt, és túl komoly arckifejezése volt a korához képest.

“Apa azt mondja, egyáltalán nem fáj,” suttogta.

“És te mit gondolsz?”

“Hogy hazudik, amikor fél.”

Az idegen lehunyta a szemét.

“Köszönöm, hogy beárultál, drágám.

A neve Marcos Salvatierra volt. Az autója megcsúszott egy kanyarban a Navacerrada-hágó közelében. Fedezék nélkül, a motor leállítása miatt kilométereken át gyalogolt Vegával.

Clara megvizsgálta a fején lévő sebet. Aztán óvatosan simogatta a bordáit. Marcos felnyögött.

“Kórházba kell mennie.

“Amikor kitisztítják az utat.”

“Nem kértem a véleményedet.

Fáradtan mosolygott.

Miközben hívást készítettek a 112-re, Clara figyelte, ahogy Vega megöleli az apját. Gyengéden kérdezte az anyjáról.

“Anya meghalt, amikor még baba voltam,” válaszolta a lány.

Clara ismerős szúrást érzett.

Hat éve temette el Gabriel Llorente-t, vőlegényét, katonai pilótát, aki egy külföldi mentőakció során halt meg.

A hivatalos jelentés repülőgép-balesetről, kedvezőtlen időjárási viszonyokról és kommunikáció elvesztéséről szólt.

Clara soha nem kapott olyan magyarázatot, ami békét adott volna neki.

Azóta egyedül élt. Visszautasította a meghívásokat, kapcsolatokat és minden esélyt, hogy újra beleszeretjen. Gábriel fényképét tartottam a hálószobájában a fiókban.

Aznap este nyitva hagyta az ajtót.

Vega, aki már takaróba burkolózott, felfedezte a képet.

Lassan felült.