“Apa,” suttogta. Ez az angyal.
Clara a fényképet nézte.
“Milyen angyal, drágám?”
A kislány egyenesen Gabrielre mutatott.
“Az ember, aki megjelenik a történeteidben.” Aki megmentett.
Mark elsápadt.
“Vega, kérlek…”
De a lány folytatta:
“Apa azt mondja, ha eltévedünk, az az angyal tudja, hol talál menedékházat.
Clara érezte, hogy megáll a szíve.
Markra nézett. Már nem úgy nézett ki, mint egy idegen, aki menedéket keresett.
Úgy nézett ki, mint aki évek óta rettegett ettől a találkozástól.
“Honnan ismered Gabriel Llorente-t?” kérdezte.
Marcos lenézett.
Aztán kimondta valamit, ami az éjszakát teljesen más rémálommá változtatta:
“Clara, vannak dolgok a haláláról, amiket soha nem mondottak el neked.
2. RÉSZ
Clara letette a telefont az asztalra.
“1 perced van, hogy elmagyarázd magad.
Marcos Vegára nézett, aki kezdett elaludni.
“Egy katonai művelet során találkoztam Gabriellel. Megmentette az életem.
“A jelentés szerint senki sem élte túl a helikoptered lezuhanásának közelében.
A jelentés nem részletesen mesél el mindent, ami történt.
Clara ősi dühöt érzett.
“És te tudtad ezt?”
Marcos nem válaszolt.
Ez elég volt.
Hat évig képzelte el, hogy Gabriel egyedül hal meg. Részt vett katonai tiszteletadásokon, összehajtott zászlót kapott, és beszédeket hallott az áldozatról és becsületről.
Most egy ember állt előttem, aki ismert egy másik verziót.
“Miért jöttél hozzám?”
“Már régóta akarok beszélni veled. Ma este azon gondolkodtam, hogy megközelítem, miután elhagyom Vegát néhány rokonommal. A baleset megváltoztatta a terveimet.
Clara félreállt.
“Nem jöhetsz el 6 év után és türelmet kérhetsz tőlem.”
Marcos megpróbált felülni, de az erős fájdalom miatt meg kellett állnia.
A nővér megértette, hogy sürgős segítségre van szüksége. Jelentette helyzetét a 112-nek, amely megerősítette, hogy a csapatok azon dolgoznak, hogy visszaszerezzék az úthoz.
Órák teltek el.
Clara nem tudott aludni.
6:20-kor több ATV állt meg a háza előtt.
Amikor kinyitotta az ajtót, 16 katonát talált harci egyenruhában.
Egy negyvenes éveiben járó férfi lépett előre.
