Egy aktát tartott a karja alatt.

A telefonja rezegett.

A képernyőre nézett.

Nina épp most küldte el neki a videót.

Victoria regarda.

Egyszer.

Aztán kétszer.

Látta Eleanor-t.

Látta Harpert.

Látta Declant.

És ő meglátott engem.

Egyedül.

Az esőben.

Victoria felnézett a csapatára.

“Töröld a túrát.”

Egy asszisztens habozott.

“Most?”

“Most.”

“De a szerződés—”

“Lemondom.”

Visszaszálltak a járművekbe.

Ugyanekkor Eleanor a birtok kapuja előtt állt.

Mosolygott.

Még beszédet is készített.

Megérkezett az ingatlan helyi vezetője.

« Madame Montgomery… »

“Ott vannak?”

Nehezen nyelt egyet.

“A látogatás törölve van.”

Eleanor mosolya eltűnt.

“Elnézést?”

“Nem fogják meglátogatni a birtokot.”

“Miért?”

“Nem tudom pontosan.”

“Visszahívod őket.”

“Azt kérték, senki ne vegye fel velük a kapcsolatot.”

Eleanor elsápadt.

“Ki beszélt?”

A menedzser Declanra nézett.

“Láttak valamit.”

“Mi?”

Elővette a telefonját.

“Egy videó.”

Harper elsápadt.

“Milyen videó?”

A menedzser Declanra nézett.

Aztán Eleanor.

Aztán azt mondta:

“A menyed az állomás előtt van.”

Eleanor recula.

“Ez csak egy családi vicc.”

“Úgy tűnik, nem így gondolják.”

“Kik ők?”

A menedzser habozott.

Aztán így válaszolt:

“Az a csoport, amelynek itt kellett volna befektetnie.”

“És akkor mi van?”

“Ismerik, Sloan.”

Declan füge.

“Mit értesz ez alatt?”

A menedzser mély levegőt vett.

“Mert a zenekar a családjáé.”

Csend.

Eleanor le fixa.

“Milyen család?”

Ő így válaszolt:

“A Kensingtonok.”

Harper elejtette a telefonját.

Declan devint livide.

“Nem.”

A hivatalos személy így folytatta:

“A vezérigazgató az apja.”

Eleanor nem lélegzett.

“Az apja?”

“Igen.”

« Le PDG de Kensington Hospitality ? »

“Igen.”

Declan recula.

Azt hiszem, abban a pillanatban végre megértette.

Amikor azt hitte, az üzletem az egyetlen sikerem…

Minden alkalommal, amikor rólam beszélt rólam “új szerencseként”…

Minden alkalommal, amikor az anyja az én pénzemet használta a megjelenésük fenntartására…

Figyelmen kívül hagyták a legfontosabb részletet.

Sosem tudták igazán, ki vagyok.

Néhány órával később megcsörgött a telefonom.

Declan.

A képernyőre néztem.

Nem válaszoltam.

Visszahívta.