Néztem őt egy darabig. Nem éreztem dühöt. Csak egy hatalmas, üres fáradtságot.
Megfordultam, felvettem a kabátomat a fogasról, és az ajtó felé indultam.
– Hova… hova mész? – zokogta utánam Cheryl a konyhából.
– Elintézni a dolgokat – mondtam anélkül, hogy visszanéztem volna. – És végre levegőt venni.
Az új horizont
Két héttel később aFranklin megyei bíróság épülete előtt álltam a kora tavaszi napfényben.
A bíró rövid és kíméletlen tárgyalás során semmissé nyilvánította a tizenegy hónappal azelőtti „titkos” válást, mivel bebizonyosodott a hűtlen kezelés, a hamis idézés és a bíróság félrevezetése. Cheryl ellen büntetőeljárás indult, Roger Vance pedig, amikor a zsarolási és pénzmosási ügyei hirtelen napvilágra kerültek, külföldre próbált menekülni, de a hatóságok a repülőtéren elfogták.
A harminc két millió dolláros apai örökség – az a pénz, amit apám csendesen, a maga szigorú, de mély szeretetével gyűjtött nekem az egész életén át – biztonságban volt egy tiszta, független alapkezelőnél, távol mindenféle sógoroktól és hamis feleségektől.
Ott álltam a lépcsőn, a zsebembe dugott kézzel, és néztem a várost. A szél hűvös volt, de friss.
A telefonos értesítés villant fel a képernyőmön: egy üzenet Phil Wallace-tól. „Minden tiszta, Bruce. Ideje új fejezetet nyitni.”
Elmosolyodtam. Harminc év fúrás, harmincegy év hamis bizalom és tizenhat nap gyász után végre tudtam, ki vagyok, és mit érek. Nem volt szükségem többé arra, hogy idegenek döntsenek az életemről a nevemben. Mély levegőt vettem, elindultam a parkoló felé, és az autómba ülve megfordítottam a kulcsot a gyújtáskapcsolóban. A motor mélyen, magabiztosan duruzsolni kezdett. Ideje volt hazamenni.
