Álvaro háromszor olvasta fel a dátumot.

“Eladtad anélkül, hogy szóltál volna?”

“Gondoltam arra, hogy beszéljek veled,” válaszolta Clara. Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy a szülés után az utcán akartál hagyni.

“Csapdát állítottál nekünk!” kiáltotta Matilda.

Clara a kabátzsebéből kilógó 200 €-ra mutatott.

“Ezeket a bankjegyeket is a fiad kezébe tettem?” Megkértem, hogy találjon nekünk nyugdíjat? Megparancsoltam neki, hogy tartsa meg valaki más házának tábláját?

A második vevő ügyvédje közbelépett. Ügyfele 70 000 eurót adott, miután hamis tulajdonjogi igényeket kapott, és azonnal vissza akarta szerezni a pénzt. Ha Álvaro nem válaszol, tanulmányozza a releváns jogi lépéseket. Nem voltak színházi fenyegetések vagy letartóztatások a folyosón: elég volt meghallgatni a nemrég vállalt kötelezettségeit.

Matilda, aki addig mindenkinek parancsot adott, széket keresett. Álvaro megpróbálta felhívni az ingatlanügynökséget, de senki sem tudta ezt a magánpapírt legitim tulajdoni címet alkotni. Clara megvédte a birtokot, mielőtt megpróbálta volna megszerezni.

“És most hol fogok élni?” Végül megkérdezte.

Clara fáradtsággal nézett rá, ami már nem csak fizikai volt.

“Ugyanaz a kérdés, amit 10 perccel ezelőtt tettem fel neked. Még az arcomba sem néztél.

Inés megegyezett a másik ügyvéddel a kaució visszafizetési menetrendjében. Álvarónak saját erőforrásaival kellett reagálnia, és szembe kellett néznie a bizonyított károkkal. A beszélgetés kiabálás nélkül ért véget, de olyan bizonyossággal, amit a jelenlévők közül senki sem felejthetett el: hogy a család megszűnt létezni, ahogy ismerték.

Aznap éjjel, miközben Vega egy hordozható kiságyban aludt, Clara dobozokban tartotta azokat a tárgyakat, amelyek megőrizték apja hangját: asztalos mérőt, görbe keretű fényképeket, egy jegyzetfüzetet, ahol Joaquín megrajzolta az udvart, mielőtt felújította. Minden, amit becsomagolt, úgy tűnt, egy kis gyökeret húzott ki.

Álvaro kimerülten és anyja nélkül jelent meg a konyhában. Az inge ráncos volt, és olyan kifejezés volt, amit Clara nem emlékezett, hogy valaha látott volna.

“Nem tudtam, hogy eladod,” suttogta.

“Ezt már tudom. Azt szeretném tudni, miért gondoltad, hogy jogod van hozzá.