A műhely nehéz vasajtaja hirtelen felcsapódott. A küszöbön egy magas, elegáns öltönyös férfi állt, mögötte pedig két komor arcú sofőr-testőr, akiknek a fülében ott villogott a titkosított kommunikációs eszköz. A férfi arca sápadt volt, a szeme alatt feszültséggel teli karikák sötétedtek.

Héctor volt az. Adriana alelnöke, jobbkeze, és – a sajtó szerint – a jövőbeli üzleti szövetségese.

– Adriana! – kiáltotta Héctor, miközben belépett a poros műhelybe, és az olcsó bőrcipőjével óvatosan kikerült egy darab lécet. – Három napja keresünk! A telefonod ki van kapcsolva, a rendőrség helikopterei a környéket fésülik, a részvényesek pedig pánikban vannak, mert a spanyol turisztikai fórumon te kéne tarts a nyitóbeszédet! Hogy a csudába képzeled, hogy egy lerobbant… – hirtelen elhallgatott, amikor észrevette Martínt, aki mozdulatlanul állt a sarokban a bögréjével.

Adriana lassan felállt a zsámolyról. Abban a pillanatban, ahogy a lába érintette a padlót, a vállai megkeményedtek. Az a lágy, sebezhető nő, aki az előbb még a fa erezetét simogatta, fokozatosan átadta a helyét a hideg, fegyelmezett vezetőnek. De a tekintetében valami örökre megváltozott.

– Héctor – mondta Adriana, és a hangja olyan hűvösen csengett, hogy a férfiról azonnal lefagyott a szidalom. – Halkabban. Nem vagyunk a tárgyalóteremben.

– De Adriana… ez őrület! – csóválta a fejét Héctor, miközben Martínra nézett. – Ez az ember… ki ő? Egy falusi asztalos? Tudod te, hogy ki keresett téged? A rendőrség, a média… és ami a legfontosabb, a sajtó már lehozta, hogy egy elárasztott területen tűntél el egy ismeretlen férfival. Ha ez kitudódik, a VistaMar részvényei holnap reggel zuhanni fognak!

Martín csendben letette a bögréjét egy munkapadra. Nem szólt semmit. Csak végigmérte Héctor öltönyét, a drága órát a csuklóján, és azt a pánikot, amit a pénz és a hatalom iránti félelem mozgatott. Martín pontosan tudta, hogy ez a pillanat eljön. Tudta, hogy egy olyan nő, mint Adriana, nem maradhat egy xàtivai műhelyben. A világ, amiből jött, túl hangos, túl gyors és túl falánk ahhoz, hogy csak úgy elengedje.